Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Január
2018 - December
2018 - November
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - December
Oravecz Imre

Prózaversek

EGY FÉRFI, EGY GYERMEK, EGY MÁSIK FÉRFI ÉS EGY NŐ

 

Egy fényképen vannak, balról jobbra a fenti sorrendben. A két férfi combközépig, a nő és a gyermek derékig látható, illetve a felvételt készítő személy ügyetlensége folytán a szélső férfi felső testének hiányzik a negyede, a nőnek pedig a fél karja. A negyednélküli férfi idős. Sötétbarna nadrágot, fekete pulóvert, kihajtott gallérú, világosbarna inget visel. Megmaradt kezét zsebre dugja, ősz, és kényszeredetten mosolyog. A gyermeken vajszínű, nyitott dzseki van, alatta piroscsíkos pulóver, fején fekete baseballsapka, jobb kezében megkezdett alma. A másik férfihez dől, aki fiatal. Közben kissé jobbra dönti a fejét. Közte és az idős férfi közt rés tátong. Tekintete sem nem szomorú, sem nem vidám, viszont nyílt és fürkésző. Arca pufók, feltehetően az almától, melybe imént haraphatott. A fiatal férfi haja, bajsza, szakálla sötét. Nadrágja bluejeans bőrövvel, inge kékkockás flanel, fején kékszínű baseballsapka. Ő derűsebb, és félent a gyermek felé fordulva, azt, mint annak karja mögül előbukkanó ujjbegyéből kitetszik, jobb kezével átölelve, szintén kíváncsian, érdeklődve néz előre. A nő közelebb áll a kamerához, így kissé kilóg a sorból. Öreg, de még nem ősz, a haja a homlok felett barnán kandikál elő a fejkendő alól. Ruházata kékszínű munkaköpeny, nyakán barna sál. Ő igazán vidám, boldog mosoly ömlik el az arcán, és boldogságában még a szemét is lehunyja. A háttérben zöldszínű, rácsos vaskapu nyitott szárnya és tamariszbokor, valamint egy családi ház homlokzata az ablakok közepéig. Az idős férfi 69 éves és az apám, a gyermek 9 és a nagyobbik fiam, a fiatal férfi 44 és én vagyok, a nő 66 és az anyám. A kép bekeretezve lóg a dolgozószobám falán, az íróasztal mellett, és John Ridaland, amerikai költő készítette 1987-ben. Apámnak akkor még volt 7 éve, anyámnak 6.

 

BALESET

 

Megbotlottam és leestem otthon az emeleti lépcsőről, és csúnyán összezúztam magam. A kórházban egy hívónélküli, üres kórterembe zártak, hogy kialudjam a mámoromat, mert az hitték, hogy részeg hajléktalan vagyok. Ennek valamelyest tápot adott, hogy aznap nehéz munkát végeztem a kertben, és utána, mint mindig ilyenkor fogyasztottam némi alkoholt, továbbá ugyanabban a kopott, pecsétes ruhában vitt be a mentő, amelyben kint dolgoztam. Vizelhetnékem támadt, a fájdalomtól azonban nem bírtam leszállni az ágyról, hogy a mosdókagylóhoz menjek, és abba ürítsek. A fejemről is levált a kötés, és erősen véreztem, de hiába kiabáltam, hogy segítsenek, és hozzanak kacsát, nem jött senki. A mobilomon még a 112-t is felhívtam, megadták a kórház központi számát, de üzenetrögzítő jelentkezett. Hajnal felé megéledt a sürgősségi osztály, és kinyitották a távirányított ajtót, de továbbra is fütyültek rám. Mikor kilenc körül végre figyelemre méltattak, haza akartak küldeni, pedig, mint később kiderült, eltörött egy gerinccsigolyám is.




.: tartalomjegyzék