Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Június
2019 - Május
2019 - április
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - December
Varga László Edgár

Versek

ZSOLTÁR

 

én istenem te szép híves patak

hová futottál szökdeltél előlem?*

mikor azt hinném: végre láttalak

rejtőzve megmaradsz: forrás a kőben

azt mondják ott vagy fában és fűben

mit jobb kezed elvett ballal azt adod

nézd: futok utánad levegőtlen

ágaktól megtépett szomjas szarvasod

ne most apadj – félek hogy meghalok

perzsel a nap és eldőlök vértelen

ne leckéztess hisz rossz diák vagyok

és ne most kapj rajta elmúlt vétkeken

hadd ízleljem meg hűs forrásodat

habodban hadd nézzem szarvasképemet

akit magára hagysz az megrohad

szomjas vagyok – itass; fogjál – szétesek

 

*(Nemes Nagy Ágnes: Patak)

 

AZ ŐSZINTE VERS HELYETT

 

előbb-utóbb meg kell írnom azt a verset

amiben bevallok mindent töredelmesen

de ma talán még elodázhatom ezt is

és pár szép képpel lerendezhetem a művészet dolgát

hogy mondjuk épp felengeded az üveggalambokat

(nem saját)

miközben nagyon szeretlek persze

az irodalomtörténészek meg majd

hosszú tud. konferenciákon vitázhatnak arról

hogy ezt a költeményt

(mert addigra költemény lesz

nem csak egy szaros vers)

vajon tényleg neked írtam-e

vagy annak a másiknak-harmadiknak

akivel hírbe hoznak az évek során

hisz ilyen meg olyan utalás van

a kiadatlan versek (költemények?)

c. posztumusz kötetben is

(végrendeletben tiltottam ugyan meg hogy kiadják

de csak megjelenik

„az életmű teljesebb megértéséhez elengedhetetlen”

– érvel majd az előszóban

egy magát (is) mentegető verskufár

akit a végrendelet értelmében

az ügyvédem beperel)

szóval írhatnék még ilyen szép nyegle képeket

hogy az üvegposzáták meg a hajnali vagy alkonyi fények

a felhőgirlandok szelíd őzikék

azúr tengerszemek és a többi biszbasz mind

hogy ez az egész kicseszett giccsparádé

ez volna tán a szerelem

pedig egészen biztosan nem ez

sőt a tud. akadémia tiszt. tagjai még abban sem

lesznek egészen biztosak

ki az alany (vagy a tárgy)

nemhogy az érzés mibenlétét meg lehetne ragadni

pedig az végképp nem képezheti vita tárgyát

hogy kinek szól a vers

annak szól aki olvassa és saját szerelmét (x) helyettesíti be

az általam megadott képletbe

így váltják fel a te illatos fürtjeidet az ő illatos fürtjei

a te érett őszibarack melleidet

az ő alma (körte sárgadinnye etc.) mellei

így működik a művészet:

előbb-utóbb mindenki behelyettesítődik

így működik az élet is

de majd egy versben úgyis bevallok töredelmesen mindent

például hogy jó szerelmes verset nem írhat az

aki épp szerelmes

aki nem volt még

vagy már nem az

most csak felengeded az üveggerlicéket

– de kérlek meg ne kérdezd ki az a „te” a versben

(a tud. konf. tiszt. résztvevőinek meg csucsu;

ez igazán nem tartozik rájuk)

– épp felengeded az üvegcinegéket

a színes üvegpacsirtákat

és azok – mint az várható volt – a kritikus magasság elérésekor

hirtelen zuhanórepülésbe kezdenek

és szilánkokra törnek a kővé vált tengeren

mondjuk szerdán délután 6.17-kor

amikor világszerte a legkevesebben szeretkeznek

és még a fény is kissé apokaliptikus




.: tartalomjegyzék