Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Március
2019 - Február
2019 - Január
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - December
Vajna Ádám

Sir Walter Lawry Buller élete

Új-zélandi ornitológusnak születtem,

nevem Sir Walter Lawry Buller, egyelőre Sir nélkül,

anyámból most emeltek ki, apám sír, apám Sir.

Madarakról még nem hallottam, de gondolom, szépek,

ha nagy leszek, lehet, hogy őket akarom majd kutatni.

Új-zélandi ornitológusnak születtem,

Nevem Sir Walter Lawry Buller,

És most fogok felsírni.

 

*

1842 májusában Wellington kikötőjében

Rám esett egy láda indonéz tea.

Ez az első emlékem.

 

*

A pingvinekkel indult az egész,

a könyvben madártávlatból rajzolták őket.

Mit szólnának a pingvinek, ha tudnák ezt,

kérdeztem Moanát, aki a festményeket törölgette.

Ko taku reo taku ohooho,

Ko taku reo taku mapihi mauria,,

mondta, hogy tanítson egy kicsit maoriul.

 

*

Egy szigetországnak vannak végei,

elmegy az ember a tengerig, és ott a vége.

Más országoknak nincsenek végei,

elmegy az ember valameddig,

és máris idegenben van.

Átnéz az ember mondjuk egy kerítés felett,

és arra gondol, az ott igazán lehetne a miénk is.

Ilyeneket gondol sajnos az ember.

Egy szigetországnak viszont, mondom, vannak végei,

egy szigetországban, tehát sokkal egyszerűbb az élet.

 

*

De az istenit, Charlotte, mondom,

miközben ujjam az íróasztal titokfiókja körül babrál,

hát, hogyan írjak tanulmányt egy madárról,

amelyiket még nem láttam sosem,

mert látod, itt van például nagyapám íróasztala,

amin harminc éve minden nap

negyedóráig keresem a titokfiókot,

amiben a kulcs van a széfhez,

amiben az elefántcsontberakásos dobozka van,

amiben harminc éve az ékszereidet tartjuk,

látod, és én ezt sem tudom kinyitni,

hát hogyan is tudnék akkor tanulmányt írni

egy madárról, amelyiket még nem láttam sosem.

 

*

Igen nevezetes csőrére nézve az új-zélandi huia madár.

Ez a varjúfélék családjába tartozó madár

abban különbözik a többitől,

hogy a tojónak és a hímnek más-más alkotású,

de, ha szabad így kifejeznem,

egymást kölcsönösen kiegészítő csőre van.

A nőstényé egyenes és kevésbé hosszú,

arra szolgál, hogy a szúvas fába lyukat vájjon,

s utat nyisson a benne lakó rovarokhoz.

A hím csőre, mint a rajzon látható,

hosszabb, karcsúbb, s erősen hajlott is,

hogy elérjen vele mindent,

amihez a nőstény csőre rövid.

Kérdés, bebizonyosodik-e azon állításunk,

hogy a hím a fölöslegéből

átenged valamennyit a nősténynek,

melynek utóvégre az egészet köszönheti.

 




.: tartalomjegyzék