Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Március
2019 - Február
2019 - Január
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Január
Láng Orsolya

Versek

PONTOS TÉVEDÉSEK ÚTKÖZBEN

 

a villámok kikerülik

a Faraday-kalitkaként működő lovakat

az arzenálból kiszakadó nyerítések

külön passzust kapnak

a könyvtárba behallatszó lódobogás

készültség

valamiféle

 

a sötétebb párafoltok a Luxembourg-kert

pálmáiból szabadultak

az idegen föld tapasztalatának

kicsapódásai

feszültségfellegek

alattuk az izzadság sójától merev

felsők, mint a márványszarkofágok sodronyingjei

van, aki gyón

van, aki fut

 

a városháza és a templomtorony közötti

röppályán a kongást ütésekre javítják

az eltérő harangnyelvek irányelvén

egyik a földre szakad

másik a levegőn ível át

a feszültségtérben szerkezeti elváltozások

egy kút

 

a kapualjban a kalapos lány köré

kivetül eredeti környezete

a külső erőtér nem hatol be nézésirányába

a múzeumi buszmegállót ellepi a szőke Tisza

a várakozók aurája átnedvesedik

lelepleződnek a másolatok

 

a tűzoltólány vonakodik betörni egy ablakot

latolgatja lehetőségeit

mielőtt belekönyököl az üveg tökéletes tükrébe

évek óta kivár a létra utolsó fokán, hogy

a tematikus struktúrában

rendeződjenek az oksági viszonyok

 

a múlt- és jelen idejű verebek

alanyi ragozásban elegyednek

ide még visszatérünk

ez még ugyanaz a folyó

 

KÉNYSZERLESZÁLLÁS

 

a szállón csillámló takarókat adtak

az égési sérültek kaptak ilyet

akkor láttad, mire jó

az ezüst fele hűt

azarany melegít

 

vágytál már a vízszintesre

egy napra hígult a pár órányi tartalék

és a kiszámíthatatlanság

a hírzárlat, a találgatások

a bennfentesek félrevezető viselkedése

kimerített

hiába tudtátok, hogy ez így

nem érhet véget

 

voltak, akik kezükbe vették sorsukat

hangosan telefonáltak

értük jött valaki, eltűntek szem elől

azok maradtak, akik lemaradtak

egy öreg japán köhögetett

mások lehúzták cipőjüket

 

az ágyakon gondosan összehajtott gézlepedők

szinte észrevétlenül került ki minden

szendvicset és teát osztottak

ezt kaptatok azután reggel is

az ébresztő után, amikoris

figyelmességen felüli kedvességgel

elözönlötték a hodályt

 

feltűnt, hogy nem egyvalaki járta végig

az ágyakat, mint szobafelelős

láthatósági mellényben hajladoztak fölöttük

a feltámadás nyilvános főpróbáján

persze, az instrukciók dacára

mélyen senki nem aludt

 

A CSÚCSDÍSZ

 

átléptem a gyepet kettéhasító reflektorfényen

ahogy árnyékán az őrnagy

soleil, a háztáji kóbor kutya

vakargatásra kínálta lágyékát

egy darabig néztem, leheveredtem mellé

meglepődött a hirtelen szintegyezésen

megint valaki, aki egy pillanatra odaadja magát

aztán eltűnik örökre, ő pedig

marad a lakatlan birtok őre

ráterítettem a pulóverem

gondolván, mindkettőnknek könnyebb

ha úgy teszünk, mintha csak fázna

azt mondtam bent is, hogy lehűlt a levegő

s valamivel később, hogy nyugodtan

tapogassátok meg a hajam

olyan, mint a penge

az ujjamat is elvágta egyszer

persze a nagyszámok törvényét alkalmazva

mindenekelőtt arra vágytam, hogy te

de csak az asztalon fellelhető tárgyakat

tűzted a tincsek közé

„micsoda nyugalom”, hagytam hinned

pedig éreztem, amint fejemen a csúcsdísz

egy félig teli vizeskancsó

lassan, de visszafordíthatatlanul

hanyatlásnak indul




.: tartalomjegyzék