Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Március
2019 - Február
2019 - Január
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Január
J. Szondy György

Versek

A KÉPZELET SEGÉDVONALAI

 

Hogyan láttalak meg a nyitott ablaknál,

hogyan fordultál hirtelen, és emlőid

összeröffentek, mint két kismalac…

Nehezen téptem le a tekintetemet,

de hát a szemérem… vagy mi a franc.

Ahogy minden kőműves elidegeníthetetlen

joga, hogy optikai csalódások felhasználásával

szemnek tetsző dolgokat hozzon létre,

úgy én is, ama jog egy rokonával

megpördültem, hogy hűlt helyedből,

a képzelet segédvonalaiból összerakjak

egy ablak előtt tollászkodó nőt.

Haladtam vonalról vonalra, az ablakod

is kicseréltem, végül a bigpikcsört tekintve,

csak azt mondhatom, amit a kolléga:

uram, ne keress itt egyenest, egyformát,

derékszöget! A lényeg, hogy az építmény áll.

 

KARÁCSONY

 

Lesöpörtük magunkról a havat, előjött

mindenki saját kis gödréből, hozták

a vödör bort, halkonzervet fej fokhagymával,

és védtük a búzamezőket, jól aludt, hadnagy úr?,

kellemes ünnepeket kívánunk, kérjen

még nyomjelzőket, este majd legyen piros,

zöld, sárga, sima van elég, elveszik a világ

bűneit, havat kaptunk a lábunk

alá, hogy járjunk rajta, higgyétek el,

már novembertől csak gödör gödör mellett,

hol eggyé lesz az ember, aztán csak nőtt a hó,

mint a láb egy ideig, majd egy vályú mögül

bölcsen előbújt az este, reméltem otthon alszanak,

és reggel, nagyon messze, mindenki fölkel, járkál,

főz, mos, olvas, lefekszik és fölkel ismét,

majd fellődöztük karácsonyfáinkat,

piros, zöld, sárga, kincstári színek vágtak fölfelé,

és a vödrök alján lassan megnyílott az ég –

egyszer én leszek a hős, aki megérkezett,

aztán járkál, főz, mos, olvas, lefekszik és fölkel

ismét, addig is belenyugodtunk gödreinkbe,

és reméltem alszom, reméltem szenvedek,

reméltem én vagyok, reméltem nem lehet.

 

JÓ PAKULÁR

 

Most ugyanúgy látlak, mint akkor délben,

reggel van, 7 óra, másak a fények,

kelj fel, és járjál a gyűrű nevében,

itt élek én is, nézz rám egy szemeddel.

 

Nézz rám egy szemeddel, itt élek én is,

köszönjél, én csókolom kezedet,

tessék, kellékek, kávé, s egyebek,

fésüld ki hajadból torzonborz szavaim.

 

Torzonborz szavaim fésüld ki hajadból,

legyen a reggelünk vidám kaláka,

itt a szép disznónak vödör maláta,

vigyed kedvesem, én hányom a ganyét.

 

Hányom a ganyét, vigyed kedvesem

a kölköt az iskola kapujáig,

legyen majd belőle jó pakulár itt

a hegyekben, hol egyszer volt, hol nem volt.

 

EGYSZER, EGY KÖZÖNSÉGES TÁJBAN

 

Erre jön egy kék madár, nem bolond, csak erre jár,

hol nem járt még egy madár, lábán nyirkos hínárok,

valamikor messze volt, nincs itt olyanféle víz.

Amit mond, földje érzi, ő mondja, belül vérzik,

vörössé vált éneke, festi ege bazárját,

nem tudtam, szíve lenne, ilyen madárnak szíve.

Erre jön egy jó vadász, nem bolond, csak erre jár,

lábán sófolt fehérlik, nedves cipőfűzője,

valamikor messze volt, nincs itt olyanféle víz.

Követi a cseppeket, hol vöröslik kékesen,

hol lesz kérges az a csepp, ami lesz, most lesz, hamar.




.: tartalomjegyzék