Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2008 - Január
Szálinger Balázs

Versek

A HELYI MÉNES

A helyi ménest mindig körbecsaholni
És megdicsérni kell, a fogsort csak aztán
Mutassuk – azt is mint furcsa, idegenből
Hozott játékot, amivel kapcsolatban
Inkább tanácsot várunk a helyiektől.
De ez az első nap. Mert a helyi ménes
Jobbára gyűlöl, nehogy gyűlöletükkel
Vitába szálljunk: erősítsük meg őket.
Semmi szerénység: azzal meg ne alázzuk
Majdani népünk; semmi királyfiúi,
Nyakas vívódás: elbizonytalanítjuk.
Legyen világos, szükségünk van a népre.
S mikor rájönnek, hogy a gyűlöletüknek
Nincs felelősebb, vonzóbb értője nálunk,
Szinte rajongnak, és várják, hogy harapjunk.


M1/M7

A bécsi büszkeség s az önként alávetettek
Kényelmessége itt szálazódik eggyé
Budaörs alatt, s nekem ez az öt kilométer
A hazám. Legkisebb és legnagyobb számozású
Autópályák közös folyásán talál magára
A középszerűség, s béklyói nélkül lép a gázra
Bennem az isten és a féreg.

Ez az állandó hangzavar és füst
Nem más, többségi ének; ez a száguldás
Korszerű palotásom; a benzinkutak
Hálás lóváltói a kornak, és a benzinkutas
Egy senki.

Akit kellett, azt mind eltapostam,
Amit tellett, azt fölépítettem, s ez a két perc
Jutalomjátékom itt, a történelem végén –
Mielőtt, Pesten, meghúzom magam.


CSONKAHEGYHÁT

Semmi üde kataklizma,
Csak kék szegélyű rendszámmal
Hasítom a pocsolyákat
Ugyanott
És némileg ugyanúgy.

Ami kedves volt a szívemnek
Mint ballaszt,
Ostobaságként marad el mögöttem,
Mert már semmiben sem hiszek.

Játékaim a zöldben limlomok,
S a zöldet egy nap benépesítem
Mindazokkal,
Amikben vélem, hogy megtanulok hinni.

Nagy szülöttje és született terhe
Így lehetek egyszerre az útnak,
És bár benzinem fogytán,
Hátul egy kanna igaztalanság.

Ha majd állok az úton,
Az elhaladókra nevet is találok,
Legyenek idegenek vagy ellenségek,
Legyen szerencséjük.



.: tartalomjegyzék