Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Január
2018 - December
2018 - November
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Január
Cseh Katalin

Versek

RUTIN

– és ami mögötte meg fölötte van –

 

Mindig rutinból cselekszem

tudod a reggeli buszozás

a megérkezés az átszállás

egy másik léthelyzetbe...

 

Ugyanazt mondom

mindig másképpen

néha pátosszal

néha egykedvűen

néha fájdalmasan

vagy fájdalommentesen...

 

Menj helyre fiam

találkozunk a pótvizsgán

mint a gyakorlott sebész

a sokadik műtét után

nincs érzelmi azonosulás

csak szenvtelenség van...

 

Mindig rutinból cselekszem

de olykor éjjel felébredek

az ablakon át a holddal szemezek

– két ismerős... két idegen...–

nézünk egymásra hidegen

összekoccan a homlokunk

űrbéli magányon osztozunk...

 

A TANÁRNÉNISÉGRŐL

 

A tanár néni szomorú vagy mérges,

vagy szomorúmérges,

mérgesszomorú,

biztosan összeveszett a férjével,

esetleg az anyósával,

vagy a gyerekei bosszantották fel.

Szúrós a nézése... mint a szögesdrót...

aztán felszólít engem,

még azt is elfelejtem, amit addig tudtam.

Dadogok és összevissza beszélek...

„Ülj le, hármas!” – hangzik az ítélet.

Néhány másodpercig fojtogató csend...

A tanár néni ül a katedránál és

a papírzsebkendőjébe fújja az orrát,

majd feláll, sétálni kezd, mondja a leckét.

Látszik rajta, hogy fáradt, hogy feszült,

ám lassan belejön, lelkesen magyaráz...

figyelem, mint színészt a közönsége.

Kicsengetnek és ő még mindig beszél.

„Tanár néni, az órának vége.”

De nem, ő még mindig mondja és mondja,

megállíthatatlanul, akár az áradás...

 

Már a sulit is kijártam, felnőttem,

a tanár néni még mindig a kopott katedra előtt áll

a régi osztályteremben... aztán szoborrá merevedik:

a tanárnéniség szobrává egy időn és téren kívüli

épület udvarán, ahová csak belesni lehet olykor,

belépni soha... volt egyszer, hol nem volt, egy iskola...

 

ISKOLAI (KÖLTŐI) KÉRDÉSEK

 

Tanár néni, kinek öröm a házi feladat?

Elmajszolhatom csendben? Ez az utolsó falat.

Elég lesz nyolc sor vagy talán fél oldal?

Miért nem játszhatok a mobilommal?

Miért nem bámulhatok ki az ablakon?

Kimondhatom-e, hogy már nagyon unom?

Muszáj leírni mindent, ami a táblán van?

Ki tetszik engedni a mosdóba?

Zúg a fejem s hányingerem van.

A pad alatt foglalkozhatok mással?

Papírgalacsinok gyúrásával?

Mennyi van még csengetésig?

Tíz perc vagy már csak négy?

A visszaszámlálás kezdődik,

fejemre szállt egy légy...

Miért nem ötvenpercesek a szünetek,

s miért nem tízpercesek az órák?

Miért lógatja a padtársam felelés után az orrát?

Miért van az iskola és miért a tanárok?

Miért van az, hogy magamból mindig elkószálok,

miközben figyelnem kellene,

mert kivont karddal jönnek a vizsgák...

Miért nem izgat ez engem most? Holdra szállnék inkább...




.: tartalomjegyzék