Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Október
2018 - Szeptember
2018 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Október
Király László

Versek

HAJNALI

 

Valaki csenget. Kipattanok

kusza álmaimból s vígan

hosszúgatyát rántok magamra,

vidáman, mint hajdani öregek.

O ma jeunesse abandonnée…

 

Francia napom lesz, miazisten? !

Vagy talán orosz hercegekkel

múlattam át magányos éjszakám?

 

Olyan vagy, mint ők.

Tisztára! –

hallom a lóporos hordó

Benczédi Sándor mestert,

jó bátyánkat, a műtermében,

lapos léccel pofozva jobbról-balról

agyag fejemet.

– Olyan, olyan. Vagy mint Puskin!

Jó lesz – rikkant. – Jó lesz. Abbiza!

Egy Királynak

rosszabb is lehetne, atyafi!

 

A búbánat csenget odalentről? !

Kitekerem zsenge nyakad, öcsém'

Megskalpollak!

 

– Nyitom, nyitom…– hörgöm

az átkozott kaputelefonba.

– Köszönjük, köszönjük – dalol vissza

két hajnali csalogány…

Ki jön hozzám, Teremtőm, ez órán?

Ha túlélem –

ötpercenként borotválkozom,

legszebb gúnyám öltöm magamra!

Ezután…

… Sokat megélt bájos küszöbömön

kettő szelíd, halk banya áll, ki még

sosem bucskázott át saját fején:

– Beszélgetni szeretnénk…

Ön szerint

érvényes-e még a Biblia?

Él-e Jézus mindnyájunk szívében?

 

Látom magam – majd – az Ítélőszék előtt.

Csupa bűn a lelkem,

fortyogó üstök az emlékeim.

Mentségem semmivel egyenlő.

Enyhítő körülmény:

csupán ez a vers. Egyedül.

Hűséges, becsapott, tanácstalan.

ELTÁVOZÁS. KÖNYVTÁRRENDEZÉS

 

I. m. Katona Éva

 

Amikor fúj a szél... –

Eredményeink

úgyszólván lehangolók – mondta a fanyelű

Professzor-Doktor-Hervadó-Vén Kisasszony

hidegen.

– Törekvéseink gyümölcstelenek.

 

RÓMAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA

 

Legyünk készen a legrosszabbra is – igyekezett

szemünkbe nézni a fürgemenyét Triska doktor,

de túl fiatal még ő az effélékhez –

kereket oldott legott.

 

HAZA A MAGASFÖLDSZINTEN (Határ Győző. Versek)

 

Mindnyájan Isten kezében vagyunk –

öregeskedett az ifjú pillangó Réka,

tömegek s hangok legfőbb ura, operarendező.

Hogy jön ez ide?!

 

A SÓVÁRGÁS BIRODALMA

(Kenéz Feri remeklése. Könyv. Loptam)

 

Nincs hová menekülni – nagy kár! – Európa-szerte,

azonos terep – röstellkedett Ráncsa doktor

rendíthetetlen értelem magasában,

kifogástalanul.

 

A BÖRTÖN SZAGA

(Bodor Ádám. Oszlop. Kikerülhetetlen.)

 

Ennyi vért én még nem láttam, ennyi nincs is,

amennyit mi felhasználtunk – roskadozott

a kimerült, tántorgó Hodzsa doktor,

vezér, ki épp elvesztett egy hadjáratot,

s rosszra vár.

 

A LÓ MEGHAL A MADARAK KIREPÜLNEK (Kassák)

 

Mi marad énnekem? Mi a teendő? –

bámultam faggatva a behavazott ablakot.

– Orvos vagyok, gyógyítanék, de ez mostmár

csakmikettőnkre tartozik... –

tárta karjait a semmibe nézve Ráncsa, az ember.

A szamuráj!

 

Miközben A BETHLEN BÁSTYA DALLAMA szólt.

(Odakint. Írta KáeL)

 

Amikor fújt a szél.

 

A REPÜLŐ BÚCSÚJA

 

Távozót, elszállót

megkönnyezni, Barátném,

balgaság.

Gyémánt gyöngyeit Ön

pazallja nyírfákra!

Legenda kél belőlük,

rügyet pattint az ág.

Gazdának háza lesz,

bujdosónak sátra.

 

Hadd dolgozzák földjét

páncélos bogarak!

Dús emlékek melege

gőzöljön e tájon.

Önmagát ügyelje!

A szűzies szerelem

hó fényében táncol.

S csak integet –

hogy fájjon.

 

IGAZOLVÁNY

Hervay Gizinek, azon is túlra

 

Ím, igazolványom, a vers:

magyar vagyok.

(A kutyafáját!)

 

Magyarok között is: romániai.

(A szépszerelmit!)

Azon is túl: erdélyi.

(A búsba!)

Legvégül: székely.

(A kuvasz életbe!)

S tetejébe: lőfő.

Lófő. Ló. Fő. Hallod?

(Asszamaszta!)

 

Nem csoda hát, ha időkön átlépve,

jókedvemben, éppen itten, Gizellám,

érintetlenül áthaladva a párjanincs

Balta Alba kartier rettentő,

bukszára bukó lányai között,

Bukurestiben – –

lengyel almát cipelek Felétek,

stílusosan a Cybulski-vodkához.

 

Patientia! Türelem! J'arrive!

S nem lesz csoda, ha legeslegvégül

– azaz mégegyszer, újra, törölhetetlenül,

e csúcsokra igyekvő poétabandával –

dajkáljuk egymást, fél-egész pucéran,

ki-ki mód és találékony szív szerint.

Legmagyarabb költők, balkáni fővárosban –

deportált ősök emlékezetére!

Bátran-szomjan, éles dallal, bár

időről időre kegyelettelenül.

 

És hogy múlik a semleges idő!

Kipányvázhatatlan.

S hova lettünk, mivé levél,

ó, lelkünk ifjúsága!

 

Brazil kávé.

Kínai táska.

Kubai sapka:

Che Guevara…

Jenki nadrág.

Schengeni öv(ezet).

Német ing…

 

TUNDRA

Gennagyij Kagannak

 

Terelik őket.

Havas mezőkön.

Nyomaik szertefutnak.

 

Recsegő folyók jegén.

 

Megvakul minden emlékezet.

 

Medvecsapáson. Amíg élek.

 

De az én birodalmamban

dereng valami szerelmes igazság.

 

Tánya Szmirnova utca.

Al. Nyezvanov tér.

Mindörök és törölhetetlen.

 

Betűsétányok... Muzsikaösvények…

Majdnem költemény.




.: tartalomjegyzék