Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Március
Serestély Zalán

Versek

1. hogy ránk szállhassanak

 

a Citroën

ami a birtokunkba szállt

Jürgené volt

– lenyűgöz ez a kép

a tulajdonjog eufémiája

ahogy a dolgok

(trónokra

földekre

csordákra

szabad gondolni)

rettegik gazdátlanságukat

ahogy különböző gazdasági

és egyéb műveletek

elhalás

gyilkosság

baleset

eladósodás

örökösödés

végzés

árverezés révén

a javak szárnyra kelnek irányunkba

szétbontják eladdig

láthatatlan szárnyaik

mint némely vándormadarak

zimankós őszi

hajnalok érkeztén

és útra kelnek

a Nap állása

a Tőke

a Hold

az Árukapcsolás

a Föld mágneses erővonalai

vagy a Kereslet szent áramlásai

szerint tájékozódnak

forró vidékekre hajtja vérük

megadón és szívósan csapják a levegőt

akár a hajnali konyharongyok

egyre csak csapják

köpülik hogy végre

ránk szállhassanak

 

2. elfelejtenének repülni

 

nincs ember

aki annyit tudott volna

a testek röptéről

mint Chagall

pontosabban nincs az a test

amit Chagall ne tudott volna megröptetni

ami nem ugyanaz

hiszen ha Chagall tekintete

pillanatra is

magukra hagyná a testeket

azonnal elfelejtenének repülni

 

3. egy litván zsidó szétterített tekintetén

 

Jürgen Citroënjét is

csak úgy tudom elképzelni

ahogy Chagall tekintete röptetné

vityebszki szerelmesek

litván halaskofák

juhok

kakasok társaságában

(egy bajor Citroënje

egy litván zsidó

szétterített tekintetén

uramisten

mekkora kép

– lehetne a kegyelem maga)

kibontja szárnyait

de szinte már szükség

sincs erre

tekintetbe lett véve

(a létige persze ronda – de miért is?)

tulajdonképpen ez emeli

nem a levegőben van

hanem kiterített csarnokvízen

ami nem ugyanaz

hiszen az égbolt is

kiterített csarnokvízen úszik

ahogy a szántóföldek és a hugyozó parasztok

a csarnokvíz üldöztetéstől

és szorongástól sűrű

minél sűrűbb

annál könnyebbek Chagall testei

a dolgokról

(ha egyáltalán)

csak ennyit szabadna

a kegyelem fizikája szerint:

hogy ránk szállhassanak

elfelejtenének repülni

egy litván zsidó szétterített tekintetén

 

4. káeurópai kiborg

 

most fel kellene

oldani a képet

mondani hogy nincsen

háború

hogy már ölni is

csak zsoldon

hogy fölteltek

rendre mind a polcok

és elfekni önfeledten

mint az Úr a Rio Grande

poshadt holtágain

de aki erre képes

az mi mindenre még

az költő vagy isten

vagy egyéb diktátor

Chagall halott

de ránk hagyta tekintetét

az egykori szovjet blokkban azóta

semmi földet nem ért

úszik ez a húszmázsás

káeurópai kiborg

Jürgen lecsatolható teste

Jürgen légfrissítőivel

Jürgen meg-meglöttyenő

bajor motorinájával a tankban

a Jürgen gyűrűje hagyta karcolásokkal a kormányon

a Jürgen termetéhez állított üléssel

a szellőzőjáratokban megtapadt leheletével

izzadtságfoltjaival a huzaton

az ülés alá szorult ötcentesével

a keszytűtartóba löttyentett kávéjával

a felülmúlhatatlan és dekadens eleganciával

ahogy csak Jürgen adhatott túl ezen az autón

úszik ez a húszmázsás káeurópai fantázia

Jürgen Jauss Jüdische Zeitung

a használt gépek titkos metabolizmusa

Bundesland Bild Lilli BMW

ez a rejtező vírus

Biedermeier Bauhaus Bildungsroman

az rh-izoimmunizáció

Berstein zum Beispiel

a német idealisták

Kant Kinder Kaufland Kapo

Faust Volkswagen

időzített toxin

Heidegger Hesse Hauptflegecreme

ez a láthatatlan üledék a tracheákban

Kristallnacht Kräuterlikör

Nietzsche neurózis Nürnberg NDK

In-der-Welt-sein

a-mindig-teli-tank

Sorge Spengler Sozialdarwinismus

Schneewittchen Schengen schnell Fuck

Schlegel Schwartzkopf

a kivásárolt szászok

das Unheimliche

fel–sza–ka–do–zik

átvérez mindent

idő kérdése

hogy a klímát

valaki beindítsa

 

5. itt tektonikája van

 

Chagall a Cte d’Azuron is

vityebszki zsidókat festett

ha leszerelt tiszti testek

gyöngyöztek

szerte gyékényeken

verítékük percenő

pikkelyeknek látta

látott csorba kést vedret

horpadt kutyákat amint

ajtófélen koncra lesnek

csak a deterritorializált

homorú testek

a nem-euklidészi szerelmesek

csak azok hozták izgalomba

azokat tudta röptetni tekintete

arra gondolt

végül is okkal

hogy a repülés viszony

a testeké ahhoz hogy nincs

éhség szomj szorongás szesz pentateukhosz

kikoplalt szerelmek

emelik őket

Picasso és Matisse Európáját

lakta ugyan de érteni

sosem értette

ezeket a mozdíthatatlan

büszke asszonyokat

ezeket a hamvaikból folyton

újraépülő pszeudotereket

a neogótikus dómok vízköpőit

a szökőkutak pisáló kupidóit

mintha bár

volna egy raktár

ahol francia városok pontos

másait tartják

csak elő kell gördíteni őket

ha egy szőnyegbombázás

porig rombolná valamelyiket

és nem értette

a menedékkérelmet

a citoyennetét

a tenyésztett lovakat

kopókat és penészeket

az aukciókat

az egyetemes emberi jogok chartáját

ami pont csak ott érvényes

ahol mindig is az volt

egyáltalán

Franciaországot

mihelyt megemelkedne

jelek sztrátumaira hull

az életnek itt

tektonikája van

 

6. Lebakaassemme an Bord

 

„két zsömle közt irdatlan szelet májsajt

a németek döglenek érte”

így kommentálja

az egyik matricát a sofőr

miközben legurítja az autót

a lengyel trailerről

ilyen lehet Isten

humorában ülni

erre gondolok akkor

de csak annyit mondok

hogy „értem”

meg hogy „bazmeg”

mikor az ablakon keresztül

felfedezek egy kövér

csikket a hátsó ülésen

vegaként az ember

megtanul inkognitóban élni

mintha legalábbis

valamely titkos

szektához

vagy felkelők még törékeny

hálózatához tartozna

egyszer láttam egy képet

az állt alatta

hogy a teáscsészék igazítása

a japán parlamentben

öt vörös kosztümös nő

szerepelt rajta

kettő zsineget

feszített ki

merőlegesen a padsorokra

másik három

szimmetrikus mozdulatokkal

a zsineg vonalához

igazította a fehér porcelánkészletet

a kép alatt megjegyzés

miszerint sokat

tanulhatnánk a japánoktól

ami kétségtelen

bár meg kell mondanom

a tanúk nélküli hiábavalóság

kétségbeejtő példája is egyben

és roppant

szorongás fog el

ha csak rá gondolok

amikor a trailer

az utcából kigördül

a vasárnapi visszfényben

féloldalasan elfekszik a járdaszegélyen

akár egy sokat szenvedett állat

Jürgen egykori

most tikkadozó teste

acélosan felfénylő cet

nyelj el utak tudója beste

minek kivárni az isteni végzést

ha Isten nélkül jobban is

fájhatunk egymásnak

nyelj el

minek kivárni

hogy vedernyi földön az utolsó

kóborkutyát szaggassa az éhség

végtelenített film

legyél az nekem

öt japán nő

egy madzag

és a semmi

maga a kegyelem

Jürgen nevét

már a briefről olvasom

joviális negyvenes bajor

testéből hiányzik az éhség

az amorbachi

súlyos életöröm

working class kopaszodó Loki

ünnepek környékén kötözött

húsok lógnak a falán

máskor mémek

je suis Charlie Hebdo

je suis France

zsöszüienibádihúkillzdöísztörnimigrántsz

enni és szeretni

olyan sok ez?

nevelni békében

két dagadt gyereket

meg a musztáng

az ötnullás

az utolsó amibe szorult

még férfias erény

je suis Jürgen

the honest bavarian jövő

je suis nobody else

je suis je

 

7. Cuxhaven

 

először Kákszhevönnek olvasom

angolosan

úgy mint ’kakasmenny’

vagy ’a kakas mennyországa’

bajor punkrádiót hívhatnának így

esetleg egy helyi garázsrock-bandát

mely jónak ugyan nem jó

„de legalább a miénk s még épp

egészségesen hímsovén”

két Cuxhavent is

ragasztott a Citroënre

a feketét pont

a Lebakaassemme fölé

a másikat az egyik oldalsó szélvédőre

ívesebb balkanyarokban néha fehér

tornyocska kúszik a képre

székelyföldi falvakban autózva

mintha egy másik

topográfiáját fejtené fel a tájnak

láthatatlan utcákkal

csatornákkal tornyokkal terekkel

másképp máshol levő vendégmunkásokkal

másképp alkoholista alkoholistákkal

másképp megerőszakolt lányanyákkal

másképp lángoló cigánysorokkal

másképp agyonvert lovakkal

másképp terepjáróval vontatott kutyákkal

másik falu

pont olyan

csak nincs és fehér

a tornya Cuxhaven

és elhamvad mire az ablakot

leereszteném

Kuxháfent végül

Jürgen képein találom meg

kikötőváros Alsó-Szászországban

Amorbachtól 600 kilométerre

autóval öt órára

a matricán a címere

a Kugelbake

elnyúlt Dávid-csillagra emlékeztető

fatákolmány az Elba torkolatánál

a fiú vörös és kövér

a lány haldoklik

a kép nem örökíti meg

hiszen haldoklása maga a kép

a túlexponált szoknya

hamvadó peremű kék

virágok szegélyén

lebbenő tincsek

hullámfogókon

fennakadt fény

a Leuchtturm Obereversand

és sirályszar mindenütt

akit a tengernek hoztak

arról készül ilyen kép

ahányszor ránéznek

annyiszor lesz üresebb majd

míg nem marad semmi

csak a megsebzett cet

Cuxhaven sebei a bádogon

balra mindenütt

egy út ami azóta

az összes többire ráíródott

út vissza a kikötőbe

ahol a só tisztára marná a hegeket

út ami

Jürgen is tudja

nincs

a dögön túl

kell adni

 

KILENCTIZENEGY

 

reggel rám nyitott apám

azt mondta látott egy filmet

nem film volt

de csak annak tudta látni

utasszállítók csapódtak az ikertornyokba

mire azok összeroskadtak akár a kártyavár

ilyenszerű összeomlásuk mintha

az omlás tényénél is

jobban megrázta volna

aznap néhányszor el is mutogatta

hiába hogy addigra

már mindannyian láttuk

sőt lassan az a benyomásunk támadt

hogy a világon készült

utolsó film nézői vagyunk

mert a lehetséges jövőket elnyelte

a tornyok helyén támadt űr

a konyhában aznap

úgy gomolygott a cigifüst

mintha a felhőkarcolók pora

minálunk habzott volna fel

csak találgatom hogy a sebezhetetlen

Amerika mit jelenthetett számára

amennyire ismertem

reményt hogy a szabad piac emancipál

a demokrácia közelgő diadalát

egy tartósan konszolidált világ precedensét

a posztszocializmusból épp kilábaló

Kelet-Európa számára

a vadnyugati ököljogot

a Levi Strausst és a Wranglert

Morricone filmzenéjét

a román feliratos westernt

Kirk Douglas állán a mélyedést

szája szélén a szivarcsutkát

Columbo slampos intellektusát

a mindig felderíthető igazságot

Hawkingot és Sagant

a mítoszok alkonyát

Daniel Keyes-t és Maugham Somersetet

Hemingway szikár macsóizmusát

a próza és a prózaiság diadalát

de Latin-Amerika nyitott ereit is

a gyapotültetvényeken kínzott négereket

az indiánok módszeres kiirtását

a vietnámi háborút

az elárult Einsteint

a Little Boyt és a Fat Mant

és talán tévedek

de dacolást nagyapámmal

akinek az Egyesült Államok

sosem jelentett többet

mint a kolorádóbogarat

és a kaliforniai levéltetűt

egyszóval a dekadens Nyugatot

melyet agrármérnök lévén

s mert Marxszal akkoriban

okosabb volt nem előhozakodni

csak invazív élősködőkkel

írhatott le

ami engem illet

tizenhárom voltam

az országútikon

s idegenedő testemen kívül

szinte semmi nem érdekelt

a szünidő utolsó napjainak

épp jól állt a világvége

***

reggel fölém hajolt Adél

azt mondta elfolyt

gondolkodtam

megkérdezzem-e mi

csak hogy két mondatnyi

halasztást nyerjek félelmeimnek

a filmeken valahogy

mindig más ez a jelenet

a taxi száguld tülkölés duda

fröccsen a magzatvíz

a következő snitten

(testreprezentációs okokból

már az anya fejénél állunk)

a felkecskélt combok közt

elegánsan feszülő köpeny mögül

mely alulról horizontálisan épp

egyharmadánál s kicsit haránt

vágja el a szcénát

előbukkan az alig négyhónapos

csecsemő összemaszatolt feje

nem vagyok benne biztos

hogy maga a születés az

amiről mást tudnék mondani

de arra jutottam

abban a csupafém szobában

ahol a fiunk világra jött

hogy a születés

nem a várakozás betetőzése

hanem az illúzióké

a várakozást

a hús nyitja meg

erőlködve

kínos lomhasággal

néha oxitocinnal vagy bábák

kéretlen ujjtechnikáival

s már hiába féled

nyitva marad mindig is

a hús halandóságában

és az óránként centiket

táguló időben hazudnék

ha tudnám mi volt

leginkább

talán csak tágulás

tehetetlenség

szorongás hogy végül szike

metsz az idő pulzusába

néhány sms

„jól vagyunk

már nyolc centinél tartunk

még nem ereszkedett

le a feje”

a szégyen hogy lehet

ennyire nyelvtelennek lenni

a szégyen hogy lehet

ennél is nélkülözhetőbbnek

pár emlék

apám utolsó tiszta napjai

még februárból

valahogy el kellene mondani

nem lehet csak valahogy mondani

úgy kell hogy ne tartsa itt

de még azelőtt hogy felszívódna a morfium

úgy beszélni változékonyságról

hogy ne legyen benne a halál

úgy beszélni születésről

hogy ne legyen benne változékonyság

elmondani hogy unokája születik

de nem lesz a nagyapja

megérteni hogy

nem lehet így mondani

csak mondani

vagy nem mondani

elképzelni egy bolygót ahol az április

néha szeptemberig tart

felidézni ahogy ujjai

egy mindig utolsó előtti

katasztrófafilmen

egy kártyavár

összeroskadását játsszák

 




.: tartalomjegyzék