Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Június
2019 - Május
2019 - április
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - április
Nagy Attila

Versek

ÜZENET AQUINCUMBA

Az aquincumi költőversenyre, 2018

Indulat nem ihlet versre engem,

Komolyabb düh vagy bosszú sem.

A vers szelep, a vers szabadság,

Egyetlen biztos otthonom.

Sztoikus elmék s misztikusok

Méltóságában osztozom.

Mint szárny, ha érint virradatkor:

Verssor az, mi talpra állít.

Távozó fa, hogyha int:

Vers az is, mit hátrahagy;

A nincs menekvés biztonsága,

S a nyugtalanság rímei.

Indulat nem ihlet versre engem.

A vers kegyelmi állapot.

Alázat színes sarujában

Járom lélegző kertjeit.

Vadad, 2018. január 27.

 

UGATOTT

Mélyhűtött szavak szemete

Olvadozik a sárban.

Hová levél el, ó, vigasz?

Nem történsz meg a mában.

Élő-halottak kihalt terepen.

Erőital módosít tudatot.

Sóhaj pukkan el idebenn.

Golyó a kutyában – ugatott.

Sakálként üvölt a megsarcolt magány.

Künikosz kussol –, sztoikus szintén.

Elheversz, tátongsz: repedt héjú banán –

őskurva időben homályban a színtér.

Vadad, 2018. február 13.

 

FÜST MILÁN EMLÉKÉNEK

Te egyedi, te örök, te nagy,

Ki éppen akkor érzed meg, ha

Valaki verset abbahagy,

Valaki, aki másként, valahol…

Odalent – ha odalent – nyugodtan alhatol?

Dühöngenél, ha hallanád a kérdést,

Amely banális bár, de

Válaszként döndül bennem:

Oda a gyümölcs, a sajgás, az öröm…

Mi lehet még vágy, ha thrillere az álom?

Térít-e még önmagamhoz

Jerikó rózsája romon és kövön?

Hallgass csak, Vénember, akivé

Lassan én is érek –

Rajza és illata a szívnek, szemfenéknek:

Szakadozott mementója annak,

Ami vala a fény? – fénye

A versben megnyíló menedéknek?

Vita és küzdelem, könyvek és imák,

Értek-e valamit? – nem tudom…

A távot, amely rám maradt,

Mely nyomorultul az enyém,

Csak ballagom már – nem futom.

És bizony, bizony, néha már fáj,

És lassan el is unom…

Segíts, Látomás és Indulatok atyja!

Rendetlen ritmusa a szívnek,

Ha magamhoz térít még – dolga van velem.

Próféták utóda, Szent Morózus,

Élni! – élni lázíts fel ellenem!

Vadad, 2018. május 12.

 

TÉBOLYDA

Idegen jár a házban

Egy meglett korú nőszemély

Csórén de néha maskarában

Macskája vénülő szeszély

őmaga büszke nevermore

Nem állna szóba senkivel

Seggbe se dugná már a mór

Körbejár egy nagy tepsivel

Amin párolgó ananász

Csipegeti s röhint röhint

Nem várja már csak banyanász

Hosszú őszre tél köhint

Barantó, 2018. augusztus 17.




.: tartalomjegyzék