Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Január
2018 - December
2018 - November
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Január
Gazda József

Magyar Manasz

Manasz az a kirgiz, csodálatos, emberfölötti erényeket megtestesítő mitikus hős, aki szétszórt népét egyesítette, s elvezette mai hazája földjére. Köréje szövődik a kirgizek nemzeti eposza, mely az egyetemes irodalom egyik leghosszabb hőskölteménye.

Ezüstből teremtetett,/ Aranyból teremtetett,/ Égi és földi lénynek/ Ötvözete hős Manasz – olvassuk.

Bár már a XIX. sz-ban papírra vetették az első lejegyzéseit, máig él szájhagyományban is, előadói, megszólaltató énekesei a társadalmilag is megbecsült manaszcsik.

Miért fontos nekünk, magyaroknak, hogy ez a sajátos mű a mi nyelvünkön is megjelent?1

Mert ritmusos, hét szótagos, 4/3-as ütemben zsongó sajátos sorait olvasva, azokat magunkban lüktetve, mintha a mi népünk múltjában, őseink életében, életmódjában is szemlélődnénk. A hősköltemény színhelye: az a keleti táj, az Altaji hegység, Kína, Mongólia és Taskent közötti messzi terület, amelyre Kőrösi Csoma Sándor is el szeretett volna jutni, hogy keresse, kutassa, honnan jöttek a mi eleink… Hogy rokonaink-e a kirgizek vagy a hőkölteményben ugyancsak szereplő kazakok, mandzsuk vagy mongolok, esetleg a kitájok, nem ez a kérdés merül fel bennünk az eposz sorainak olvasása közben, hanem az, hogy mint lovasnomád népek, ők is ugyanazt az életformát élték, mint a mi eleink. Legeltették állataikkal a jófüvű szteppét, gyorslábú hátaslovaikon benyargalták a ködbe és fellegekbe vesző tájakat, s mindennapjaik része, létük értelme a szinte állandó harc volt a hasonló életmódot folytató más népekkel a jobb legelőkért, a táj szívének a birtoklásáért, s annak révén a létükért, megmaradásukért.

Hősöket, már-már legyőzhetetlen vitézeket neveltek ki.

Hős Csubak és Alambet, / A világgal felértek (…) / Szilaj hős, vitéz Szirgak, / Sólyomröptöd célba ér (…)

Ló és lovas szinte össze voltak forrva, csak együtt, közös erővel tudtak győzni. A mű is mindig együtt nevezi meg a harcoló hőst a lovával. Ugyanannyi lónév, mint ahány hősnek a neve. Ahogy a vágtatva száguldó vitézek harcáról olvasunk, a mi egész Európát bekalandozó őseink jutnak eszünkbe, akik – a nyugati krónikások is feljegyezték ‒ huj-huj kiáltásokkal közelítették meg és kaszabolták az ellenséget. Itt is csatakiáltásokkal vágtatnak a harcosok az ellenség felé. Harcmodoruk is hasonló a mi eleinkéhez, visszafelé nyilaznak, néha megtévesztő módon menekülnek, hogy aztán „arcul szembetérvén” üldözőiket legyőzzék. Bátran és vitézül minden percben készek meghalni a népükért. Mert ha: „Kalmakok legyőznének…, / Népünket kiirtanák!

A mi legendáinkinkból is ismert motívumokra bukkanunk, mint amilyen az erejével hencegő idegen birkózó. Dzsolojtól mindenki fél, / Támadóját megöli. Amiként a mi Botondunk és Toldink is legyőzik a bizánci óriást, illetve a cseh vitézt, az ő öreg harcosuk, Kosoj is erőt vesz Dzsolojon.

Sötéthajú lányokból, / Nomádlak szépeiből / Százharmincat raboltak az ő harcosaik, akárcsak Hunor és Magyar meg 50-50 jó leventéjük a mi Csodaszarvas legendánkban. És sorolhatjuk tovább is a közös motívumokat, mint amilyen a fehér ló áldozata vagy a halotti tor szokása.

Ellenfeleik – kitajok, kalmakok – ugyanúgy győzni akartak, mint ők, mert azok számára is éppen olyan fontos volt a lét, a megmaradás. Nekik is hős vezéreik – mint amilyen Kongur báj ‒, s vitéz harcosaik voltak: Usak, Muradil, Neszkara. Ám a kirgizek erkölcsileg többek voltak – vallja az eposz – becsületesek a küzdelemben, szavukat megtartók, a becstelenséget megvetők. A hős Manaszt is csak ármánykodással, orvtámadással tudta mérgezett fegyverével megsebesíteni Kongur báj, ami aztán majdani halálát is okozta.

A szteppék szép nomád lányainak leírása vetekszik a Biblia Énekek énekének soraival:

Akilaj ‒ idősb lánya – / Épp 16 éves múlt, / Díszes gombként ragyogott. / Szemöldöke szép ívű, / Fényes, göndör haja volt, / Gyöngysorként foga fénylett… / Tőrmarkolat dereka, / Keze mint ezüstfonál, /Bőre olyan gyönyörű, /Mint a legszebb porcelán.

Sorjáznak a varázslatos tájakat, harcot, emberi jellemeket, egy nép küzdelmes sorsát megörökítő képek, történetek, a vitézséget, az erőt megjelenítő leírások, melyek népük lelki nagyságát, erejét örökítik meg. Az ősök a múlt ködébe vesző legendáit. Még azt sem tudta kideríteni a történetírás, hogy valós lény volt-e Manasz, ha az volt, mikor élt, vagy pusztán a mítosz szüleménye.

Ömlenek, gördülnek a verssorok, s a 18 573 sorral ér véget a nagyeposz. Bár terjedelmes, mégis inkább tömörnek, néha szikárnak, nem túlbeszéltnek, de mindig megjelenítő erejűnek érezzük. Költőisége robusztus és lírai egyszerremondhatjuk mi is a fordító szavaival. Stílusa eredeti, nem követ előképeket, a maga sajátosságait adja. Csáji László Koppány felbecsülhetetlen értéket teremtett, szólaltatott meg, s tett a mi tudatunk részévé is, nemcsak műveltségünket, önismeretünket is gazdagítva ezzel.

1 Manasz. Kirgiz hősének. Budapest, 2017, Molnár Kiadó. Kirgiz eredetiből a nyersfordítást készítette, a jegyzeteket és az utószót írta: Somfai Kara Dávid, a műfordítást a kirgiz verstani elvek alapján készítette és a verstani tanulmányt írta: Csáji Koppány László.




.: tartalomjegyzék