Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Február
***

Szeles Judit és Simó Márton könyveiről

RÉVBE ÉRNEK VAGY NEM

 

Kedvenc könyvem. Máris, itt, az év elején. Egységes; visszafogott, ahol visszafogottnak kell lennie; sikamlós, ahol annak kell lennie: „Arról álmodom, / hogy barátommal egyszerre / élvezünk el két nőben.” (Kikötők); „a fekete prostik, / akik a bárokban vártak rájuk, / kerek popsik és mellek, / mint a legyek, körüldöngték, / amíg meg nem döngölték őket, / beléjük nem verték, ki nem elégítették őket / pénzzel és ondóval.” (Emlékezet) Személytelen hang, egyes szám harmadik személy, kivéve a legelső verset, ami egyes szám első személyben íródott, és tkp. „belövi” az egész kötetet. És leíró hangnem mindenik vers. Öröm volt olvasni, egyetlenegy darabot nem találtam benne, ami ne töltött volna el elégedettséggel. Jó együtt, egyben, és jó külön-külön, az egyes versekben. De együtt/egyben a kötet mégis valami többletet ad ki, mint külön-külön (csak) a versek. Egy érzelmi viszony, szerelem? „története”, a háttérben, mintegy ellenpontozásként, nagy olaj- és szupertankerekkel, teherszállítókkal, izmos, macsó, buja tengerészekkel. Hatalmas hajótestek, precíz, dokumentarista, műszaki paramétereket felsoroló, wikipédiás leírások róluk. Szinte féltjük ezt a törékeny érzelmet, vagy ennek hiányát, hogy eltiporják, maguk alá gyűrik ezek a rettenetes tankerek nagyságukkal, kiterjedésükkel.

Mindössze 33 vers, és mégis egy nagykönyv. Igazi verseskönyvélmény! Jegyezzük meg a szerző nevét: Szeles Judit. Csengerben született, 2003 óta Svédországban él. Idén ötvenéves. A kötet címe: Szextáns1. Nézem a róla készült fotót hátul, az első elolvasás után. (A jóra, a jó versekre jólesik visszatérni. S itt az egész kötetre vissza kell.) Jobb vállán nagy tetoválás, helyben vagyunk, mondom magamnak. Pontosabban – lapozok vissza – ott vagyunk a második versnél, a Vörös tetoválásnál. Hogy passzol vagy nem passzol, teljesen mindegy, de itt van ebben a versben, és az sem véletlen talán, hogy ott van, jól láthatóan, szinte elénk tárva, kitakarva, a fotón is, a szerző vállán is az az „állandóan égő tűz”: „A nagy, vörös tetoválást / újjászületésem alkalmából / két ülésben varrattam / a vállamra és a mellkasomra. // Mind a kétszer szeretőm / társaságában voltam. / A két ülés között két év telt el, / majd újabb két év, / amíg a bőröm megszokta / a fahéj és a mirha illatát / és az állandóan égő tüzet.”

Koncept-kötet, nyilván, ahogy mondják az ilyenre mostanában. Tematikus, motivikus, magánmitológiát kiépítő. Erős, egyben tartott kötetkompozíció, úgyszólván egyetlen fölös elem nélkül. Egzotikus, idegen, norvég, svéd hajónevek, kikötők, tengeröblök, tengeri utak, hánykolódások a tengeren, hónapokig csak tenger, tenger, és a szárazföld távolról, többnyire távolról. Ecuador, dzsungel, Mombasa; lányok, fekete prostik, alkohol és prostitúció; Szumátra, tigrisasszony; Japán, ferdeszemű gésák; Kuala Lumpur, Hormuz, a Perzsa-öblöt az Ománi-öböllel összekötő tengerszoros; Mozambik, Maputo, örömlányok; Cape Town, Dél- és Kelet-Afrika; Durban, vastag vádlijú, csöcsös lányok; Maputo, Torontó, Cádiz, a „falakkal körülvett város” Spanyolország délnyugati részén: „A cádizi nők alacsonyak, mondtad, / nyelvük sós, mint a klippfisk” (…) „»De neked édes a nyelved, / mint a sűrített tej« – mondtad, / és tovább mesélted kalandjaidat. / Simogattad a hajamat, / és folytattad: / »Neked van a legszebb cuencád« – / ez elég nagy dicséret egy világjáró matróztól.” (Cádizi dal), „Az afro-ecuadori nők feketék, / mint az afrikaiak, / és forró az ölük, / mint az egyenlítői szél.” (Ecuador) – egyszóval „távollét és az együttlét között” ingázók, „örökké kalandra éhes lelkek”, a hajós évek helyszínei és szereplői ezek a kötetből; elutazások és visszatérések, megnyugvást, nyugalmat kereső nyughatatlan lelkek, nyugalomra vágyók és azt sehol nem találók elmenései és visszatérései: „Próbálok elszakadni, / mondtad vágyakozva, / nem kötődni hozzád. / Elég a tudat, / hogy van egy kikötő, / ahova mindig hazatérhetek.” (Kikötő)

Odüsszeusz modern története ez, az ő kérdései, tusakodásai és tragédiája, mert aki elmegy, az vajon visszatalál-e; és oda talál-e vajon vissza, ahonnan elment; és ahhoz-e, akitől elment? És az jön-e vissza vajon, aki elment? Örök kérdések, örök válaszok és nem válaszok…

(Fekete Vince)

1Szeles Judit: Szextáns. Budapest, 2018, Magvető, JAK.




.: tartalomjegyzék