Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Augusztus
Fekete Vince

Iszap

ISZAP1

 

„…mártottál-e már

hófehér cukrot barna lébe”

Dsida Jenő: A sötétség verse

Pumpálom a vizet a pincéből megállás

Nélkül szívja nyomja a búvárpompa zizeg

A lépcsők alján remeg reszket ha homok

Kerül a csőbe éjfél van reggel van dél van

Aztán este aztán éjfél megint ki tudja hány

Köbméter víz a mélyben a sötétben úsznak az almák

A ballonok káposztáshordó libeg felém ömlik

Hömpölyög áramlik szembe minden ahogy az

Ajtót kinyitom jönnek a befőttesüvegek a sötétből

A becsavart kupakokkal jönnek a zacskók

A tuskóból készült ülőkék méltóságteljesen

 

Ringanak bő méterre beázva már a falak az ajtók

Ázik a még stabilan álló rönkasztal is a

Villanykörte sárgás fényében térdig a hideg

Vízben cipőben nadrágban mi ez itt kérdezem

Mi ez ilyen még sose volt az eső a csatorna mi

Ez ahogy szinte kötésig járok már nincs szolgálat

A városban a megyeszékhelyet kell hívni nem tartozik

Rájuk káromkodom sistergés a szomszédból

Ahogy lehajolok az egykori polgármesteréből

Onnan folyik ömlik áramlik a pincémbe és folyik a

Szomszéd pincéjébe lebegnek az almák a szatyrok

 

A befőttesüvegek a kupakokkal szivárog beléjük

Egy-egy csepp de bírják még úsznak jönnek

Az almák a zacskók a korsók a ballonok aztán

A szerelők kis kutyapicsázás után a főnök

Aki már lefeküdt felveszi kétségbeesetten

Telefonál a diszpécser a megyeszékhelyről jönnek

Enyhén kapatosan lóhalálában küldik őket ki itt az

Újságíró mondja az egyik öblösen bele az udvartér

Végi aknába ahogy ereszkedik elzárja de semmi át

Az utca végébe semmi ott is semmi csak a rendőrség

Előtt lehet csak a Mester utcában lehet mondja levegőt

 

Kapkodva a kapatosabb aki épp poharazgatás mellől

Jött a barátjával ő is bólogat úsznak az almák

Úszik minden a mélyben a sötétben lengedeznek

A befőttes üvegek bírják még csak cseppenként

Szivárog beléjük a víz bírják még összekoccannak

Majd odébb libegnek kulcs kell rendőr nélkül betörni

Sem lehet az ajtót hol a kulcs Temető utca 14 b. Temető

Utca 14 bé mondogatom az autóban miközben a fények

Az árnyak játékát nézem a főtéren miközben szívja és

Nyomja a pompa miközben teljes kapacitással ömlik a

Szomszéd pincéjében az Ubul bácsiéban a víz ebben

 

A rideg lépcsőházban ahol őt is megtalálták évekkel

Ezelőtt már ki volt hűlve mondja a szomszéd ebben

A házban ahol később a szász feleségre is rábukkantak

Mondja a mester nem volt szerencséjük az élethez

Nem volt mondja a szomszéd két unokájuk született

És mindketten egy medencébe fulladtak bele Németbe’

Saját házuk udvarán nem volt szerencséjük megyünk végre

A kulccsal le az ő pincéjébe kötésig ér a víz ott is és

Sistereg és zúg és ömlik a falon végig létrákat teszünk

Valahogy el kell jutni a főcsaphoz valahogy el kell zárni

Indul a mester inog megy inog egy üres zsákkal hogy

 

Rádobja a sugárzó csőre mint egy krokodil szemére és

Akkor hirtelen elhalkul csak cseppek hallatszanak

Ritmikusan a mélyből egy kettő három négy mint

A szív miközben surrog a pumpa szívja nyomja

Szívja nyomja kifelé a sötétségből lemegyek

Felkattintom a villanyt jönnek megint a befőttesüvegek

Koccannak megint a villanyfényben összekoccannak

Majd odébb libbennek látom ahogy alámerül

Egy-kettő amint feltelik lassan a beszivárgó

Lével alá a pincemélybe alá az iszapba alá a sötétbe

Mintha az örök sötétségbe leoltom a villanyt és

 

Felmegyek fel az utcánkba az udvartérbe a kockaköveken

Kövéren csavarog a műanyag cső szívja nyomja

A vizet a kanálisba surrog ömlik kint süt a nap

Éj volt éjfél volt reggel volt Most dél van süt a

Nap simogat simít becéz úszunk a napfényben

Isten befőttes üvegei a karok a fénybe merülnek

Ahogy előre húzzák a testeket ezt a siklást szeretni

Amelyet csak a fej ide-oda forgása szakít meg a

Lélegzetvétel szabályos ütemét egy kettő három

Jobbra egy kettő három balra hogy nincs más cél

Mint egy képzeletbeli pont amely a lehető legtávolabb

 

Van előtted amilyen távolra csak ki tudod nyújtani a

Karodat racionalizálni a test mozgását hogy

Csendben haladhassál elfelejteni minden egyebet

Csak a mozgás szépségére gondolni csak a napfényre

És menni csak előre csendben menni csak lengedezni

Lebegni lengni lenni a fényben s aztán – alámerülni…

1„Meghalt Térey…” 2019. június 3. 10:37




.: tartalomjegyzék