Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Május
Gajdó Ágnes

A remény aprócska szikrája mindvégig elővillan. Radnóti Miklós levelezéséről

Különben magyar költő vagyok. Radnóti Miklós levelezése I.1

 

Izgalmas nyomon követni, hogyan bővül a Radnóti Miklósról alkotott kép, miként árnyalja egy-egy újabb kötet az életműről kialakított irodalomtörténészi értékeléseket, véleményeket. Fontos mérföldkőnek tekinthető a hitves, Radnóti Miklósné – Fifi – naplója, s a több mint hatszáz dedikáció is sok szempontból kiemelkedő kutatási eredmény (Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló. Jaffa Kiadó, Budapest, 2014; Bíró-Balogh Tamás: Könyvvel üzenek néked. Radnóti Miklós dedikációi. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2016). Bíró-Balogh Tamás nem riad meg a sziszifuszi munkától (ezt már a kötetekbe írt ajánlások gyűjtésével bebizonyította), mindezt újfent érdeméül jegyezhetjük fel. Radnóti levelezését összegyűjteni ugyanis legalább olyan bátor vállalkozás, mint a dedikációkkal való bíbelődés. De szükséges, mondhatni elengedhetetlen, hiszen a levelek még a dedikációknál is árulkodóbbak lehetnek: aki levelet ír, általában nem gondol arra, hogy sorait más is olvassa a címzetten kívül. Ennélfogva a levelekben olyan információk is megtalálhatók, amelyek soha nem hangzottak el beszélgetésekben, vagy ha mégis, csak érintőlegesen.

A Különben magyar költő vagyok2 című kötetben négyszázhatvanhét levél olvasható, egy részüket Radnóti írta, a többit neki címezték. Kettő már a költő halála után íródott, de minthogy Radnóti Miklós a címzettjük, így helyük a gyűjtemény függelékében megkérdőjelezhetetlen. A levelek időrendben követik egymást, az első 1926. szeptember 20., az utolsó – azonosított – 1944. május 28-i keltezésű. Mindössze tizennyolc esztendőt fognak át ezek az egyre komoruló hangvételű írások, amelyekből mindvégig elő-elővillan a remény aprócska szikrája. 1944. május 19-én például „ígért” verseket küld Radnóti Boldizsár Ivánnak, olyanokat, amelyek „nincsenek még a meg nem jelent verseskönyv anyagában”. (500.) Feltehetően a Nem tudhatom, az Ötödik ecloga és a Töredék is köztük volt.

A kötet egészét tekintve minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy Bíró-Balogh alapos műgonddal, kritikai igénnyel szedte sorba a kéziratokat. Bár nem kritikai kiadás készült, az egyes levelekhez bőséges és informatív jegyzetanyag társul, amennyire csak lehetséges, magyarázva, kiegészítve az olvasottakat. Becenevek, félmondatos, olykor néhány szavas utalások feloldása, dátumok, helyszínek pontosítása, vagy épp a levélben leírtak és a Radnóti vagy felesége naplójában foglaltak összevetése is helyet kapott. Képeslapok esetében a címzést, sőt, a lelőhelyet, leltári számot is pontosan közli, ami a további kutatásokat nagymértékben segíti.

Már Radnótiné naplójánál is megfigyelhettük, milyen alaposan igyekszik megörökíteni mindennapjaikat, az irodalmi életben tapasztalható viszonyokat, mozgásokat. Mindezt a levelekben is látjuk, hiszen nemegyszer arról ír a költő, kinek melyik könyvét juttatta el, vagy ő kitől kapott recenziós példányt. A szakmai és személyes kapcsolatok is jól feltérképezhetők, ahogyan azt a dedikációkkal összefüggésben is láttuk. Minden adat fontos, még az is, ami látszólag jelentéktelen. Éppen ezek révén válik a költő élete mind nyitottabb könyvvé… Leveleibe bepillantani olyan, mintha tökéletesen pőrén látnánk őt – a címzettől függően ugyanis más-más hangon szól, s míg családtagjaival, közeli barátaival évődik, játszik, ragyog, sziporkázik, addig a nála fontosabb pozícióban lévőkkel mélységesen alázatos… Fájdalmas olvasni a már-már megalázkodó, bocsánatkéréssel induló-záródó leveleket, melyek címzettje valamely „atyaúristen” – legyen az anyagi jólétben élő báró vagy teljhatalmú lapszerkesztő.

A levelekben új lap indításának lehetősége éppúgy felmerül, mint védekezés és cáfolat egy-egy bírálat okán, vagy épp a „mit bír el a barátság” kérdése. Buday Györgynek írja a költő 1936. július 30-án: „A barátság véleményem szerint ép úgy elbírja a jogos vagy jogtalan kirohanást, vagy hisztériát, mint a jogos vagy jogtalan elragadtatást, vagy azonosítást, ha valóban barátság! (…) A lélek meglepetéseit is elbírja a barátság. Már pedig minél gazdagabb egy lélek, annál inkább szolgálhat meglepetésekkel.” (171–172.)

Meglepetésnek tekinthetők a költő szerelmes levelei, amelyeket Beck Judithoz írt, s amiket Judit írt Radnótinak. A bensőséges kapcsolat, szenvedélyes szerelem sokáig tabunak számított, ám Gyarmati Fanni naplójában már fény derült e titkos viszonyra. Judit 1942. július elején több üzenetet is küldött Miklósnak. „Most, hogy elmégy – félek, süketek és vakok lesznek a minden-napok” (399.) – írja. Radnóti július 10-i válaszában a benne dúló érzelmekről vall: „Te vagy az ünnep és a csoda az életemben”, majd „…az is bánt és zűrzavaros bennem, hogy Fif maradt egyedül, de úgy érzem, hogy Téged hagytalak magánosan, féltelek és féltékeny vagyok”. (403.) Kettejük viszonya különösen alakul, hiszen Juditnak a sikeres színész, Major Tamás kezd udvarolni, s a fejleményekről, férjével, Gombos Györggyel való elválásáról részletesen beszámol a munkaszolgálaton lévő Radnótinak: „Hanem jött a Duda Gyuri és az összes bonyodalmak. Napról-napra együtt dolgoztunk Tamással és hiába volt minden erőfeszités részéről és részemröl külön, függetlenül, – egy szép napon nem lehetett többé lekűzdeni a feszültséget, állandóan növekvő mágnes szerű vonzódást egymás felé. Kipattantak a dolgok és ellenállást, akadályokat lekűzdve, szeretnünk kellett egymást. Mindketten éreztük, hogy nem futó epizódról van szó, csak egész tisztán akartunk összekerülni. Bennem pedig a legnagyobb rendetlenség és zűrzavar volt. (…) Tamást szeretem. (…) Boldog vagyok. A közvélemény nem érdekel. Gyuri máris vigasztalódott. Ami pedig Téged és engem illet Miklóskám, talán nagyon jó barátok maradhatunk örökké, – ezt a személyes érintkezés eldönti. Én nagyon szeretlek más síkon.” (438–439.) A kapcsolat további alakulásáról érdemes elolvasni a többi levelet.

Érdekesség, hogy a kötetben olyan küldemények is helyet kaptak, amelyeket a költő vagy hitvese idéz naplójában. Említhetjük például Füst Milán levelét, melynek eredetije nem ismert. (330.) Tudjuk, hogy Radnóti az általa írt és a hozzá írott levelekből is másolt a naplójába, így ezek hitelességében nincs okunk kételkedni. Sok esetben egy-egy levelet Fanni naplója segít értelmezni, helyretenni. Előfordul ugyanis, hogy csak a naplóban kerül szóba, az eredeti kézirat lappang valahol… Ami fejtörést okozhat, az a második világháború idején, Budapest ostromakor elpusztult anyag; Radnótiék 1944 áprilisában biztonságba szerették volna helyezni könyvtáruk értékesebb darabjait. Karig Sára segítségével a több láda könyvet – és feltehetően leveleket – a budai Duna-parton helyezték el a Somsics-cég borraktárában. A raktárépületet azonban 1945 tavaszán elöntötte a megáradt Duna. Vélhetően épp azok a levelek semmisültek meg, amiket a házaspár leginkább szeretett volna megőrizni.

De nemcsak emiatt lehetséges mindaz, amit Bíró-Balogh állít: „nem ismerjük az összes levelet”. (515.) Több olyan levélről tudnak a kutatók, amelyekről az egykori címzettek írtak visszaemlékezésükben. Ortutay Gyulát nevezhetjük néven elsőként, aki naplójában utal Radnóti egyik, Péter Andrásnak írt levelére: „Tegnap este olvasta fel Radnóti Miklós egy levelét, amit Péter Andrásnak írt. Ugyan erős, kegyetlen levél, de Bandi kicsinyességével, önző, kizsákmányoló mohóságával megérdemli az ilyen leckét. Persze félő, hogy ingerülten és disznó módon reagál rá, s esetleg Miklósnak kára lesz ebből.” (Idézi Bíró-Balogh 515.) Nem tudjuk, mi történt pontosan, s hogy mit írt Radnóti, egy azonban biztos: a remény még él, talán valamely árverésen előbukkan a Péter Andrásnak dedikált kötet. Mint ahogy előkerülhet más, ma még lappangó levél is, hiszen igencsak megnövekedett e kéziratok értéke. Radnóti levelei ereklyének számítanak, sok gyűjtő szívesen áldozna rá, de az is elképzelhető – miként Bíró-Balogh írja –, hogy sok levél az egykori levelezőtársak örököseinél kallódik, „egy ritkán kihúzott fiókban, egy sárguló dossziéban vagy egy rég olvasott könyv lapjai között.” (516.)

A gyűjtőmunka folyamatos tehát, ha előkerülnek újabb kéziratok, akár a második levelezéskötet is megjelenhet. Mind többet és többet, ráadásul személyes vonatkozású információkat tudunk meg Radnóti Miklósról, ám tehetsége ugyanúgy ragyog, világít a „néma, ezüst éj”-ben.

1Sajtó alá rendezte Bíró-Balogh Tamás

2Jaffa Kiadó, Budapest, 2017.




.: tartalomjegyzék