Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Június
2019 - Május
2019 - április
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Június
Térey János

Barbaricum

BARBARICUM

 

Árvízkor a folyók megkeresik

régi medrüket. (Mózes Attila)

 

1. KÉPZELJ IDE

 

Képzelj ide a mostaninál

Négyszer-ötször szélesebb Dunát

Bő másfél ezer évvel régebben.

Képzelj a medrébe tömérdek zátonyt és szigetet.

Képzelj mellé néhány megrekkent holtágat,

Hangos tavacskát békákkal és szúnyogokkal,

Tavaszi kiöntést, a lapos túlparton

Végeláthatatlan hosszan mocsarat.

Képzelj tömzsi őrtornyot a szárazulatra.

Képzeld ide a Barbaricumot a hozzá tartozó

Varacskos disznókkal,

Mosdatlan szakállasokkal,

Olyanokkal, mint Conan.

Ha manapság a Váci úton alapoznak,

A homok a munkagödör mélyén

Mindig a Duna.

 

2. TE MIT CSINÁLTÁL DIANA HERCEGNŐ

HALÁLAKOR?

 

Akkoriban keveset gondoltam

Rómára meg a barbárokra,

Mert én magam voltam a barbár,

Pengevékony huszonéves,

Semmi fölösleg.

Egy csúnya Váci úti házban volt a szerkesztőség,

Oda mentem állásinterjúra,

Egy barátom ajánlott.

Harmincas évekbeli autószerviz,

Megfejelve több emelet irodával.

Irodán kicsit mást értettek akkoriban, mint manapság,

Inkább viharvert maradványt, mint új beruházást.

A kilencvenes évek Budapesten

Igénytelen korszak volt, szerény követelményekkel.

Döglött ipar, napsütötte romok.

„De sebaj – mondta leendő főnöknőm –,

Meglátod, már épül az új székház.

Az lesz csak az igazi!”

 

Nem hittem volna, de megcsíptem az állást.

Egy női magazin olvasószerkesztője lettem.

Irodista, mondjuk így.

Elvégeztem, amit rám bíztak,

Két cikkből szerkesztettem egyet,

S a végeredményt a felére húztam.

Önbecsülés.”

Hogyan legyünk jók az ágyban?”

Folteltávolító praktikák.”

Kigyomláltam az egyeztetési hibákat.

Jött az aprólék. Megigazítottam a szórendet.

Időnként nem hittem a szememnek:

Néhány szerző nem tudott magyarul.

 

Akármilyen primer tapasztalat volt,

Bevallom, nem rajongtam a munkámért

(Ki szeret pisszenés nélkül végrehajtani?);

Másrészt örültem, mert volt, és a legelső.

Nem éltem nagy lábon,

De a koromhoz képest jól kerestem.

Béreltem egy garzont a közelben.

Nem volt szabadidőm az estéken kívül,

Nyolc óra munka mégiscsak nyolc óra munka;

De voltak kezdetleges túlélési technikáim,

Erőm, kedvem, szenvedélyeim.

Taxiba ültem. Amikor akartam,

Bulizni mentem. Fölugrottak a barátok.

Néhányan megvannak az akkoriak közül,

Néhányan nem. Sőt páran nem élnek.

Néhányukról semmit sem tudok.

 

Két humortalan, ám lelkes szobatársnőm

Órákig labdázott egy-egy elvégzendő munkával,

Amely végül rendszerint az én asztalomon landolt.

Nehezen vettem tudomásul,

Hogy nálunk mindent kötelező lebutítani

(Volt összehasonlítási alapom,

Eleget böngésztem a testvérlapjainkat,

Szerepelt bennük valódi novella,

Két flekknél kifejtőbb útirajz;

Az amerikaiak meg a franciák

Nem nézték le saját olvasóikat).

 

Akkor augusztusban halt meg Diana hercegnő.

Emlékszem, ahogy reggel bemondja a rádió.

A barátnőmmel hallgattuk, kávé mellett.

Eszembe jutott Martin Gore-nak az a sora,

Hogy Princess Di is wearing a newdress.

Tőle a világ össze is omolhat,

A hercegnő rendületlenül az új ruháját viseli,

Ilyesmi volt a zenekar üzenete.

 

Nem tudtam jól szeretni.

Már nem pótanyákat kerestem,

Hanem egy bonyolult kamaszlányba kapaszkodtam,

ő meg belém, de mintha úszó a fuldoklóba.

Én voltam a hínár, ő a realista.

Most Frankfurtban tanítja, amit akkor tanult.

Fogalmam sincs, hogyan éltük túl egymást.

 

Novemberben, ahogy megígérték,

Elköltöztünk Óbudára,

Kaptunk takaros, új irodákat

(Tisztára, mint a Tesz-Vesz város),

De én költözés után sem találtam a helyemet.

Talán hasznos lett volna alakoskodni?

Sajnálom, nem vagyok jó színész.

Nem tettem úgy, mintha szeretnék itt,

Sőt az is kiderült, hogy „egyébként” írok.

(„Írogatsz.”) Az is, hogy mit. Több, mint gyanús.

Tudtam, ha kirúgatom magam, jobban járok,

Mintha rezignáltan fölmondanék.

„Nem akartad lenyelni a békát?”,

Kérdezte megértően apám.

 

A Váci út ma már irodabulvár.

Alapoznak az első munkahelyem telkén.

Nyomszegény a helyszín, tégla sem maradt,

Csak a fák, a foltozott macskakő,

S a szomszéd játszótér csupasz helye.

Két emelet mélységben elérték

Az ártér homokágyát.

 

Ébresztő, Barbaricum.




.: tartalomjegyzék