Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - November
2019 - Október
2019 - Szeptember
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Október
Szántó T. Gábor

Európa szimfónia

Maia hiánya feleleveníti Andrásban Radu1 halálának emlékét. Még most is érzi az ernyedt test súlyát, ahogy a kötélen lóg, és próbálja megemelni. A két hiányérzet magányában egymásba úszik, befelhőzi gondolatait, nem tud koncentrálni. Félretol könyvet, kottát, a városban őgyeleg egész délután és este. Elönti az önvád, rágódik, magában keresi a hibát, miért veszít el mindenkit, aki fontos a számára.

Nem hisz igazán abban, hogy Maiát viszontláthatja, de elszakadni sem képes tőle. Hiába vannak más nők, főiskolai évfolyamtársak és városi egyetemisták, akikkel összejárnak sörözni, politizálni, minden hírt vele beszélne meg, azt is, hogy a román néphadsereg kimaradt az augusztusi csehszlovákiai bevonulásból. Levéltől telefonig, telefontól a következő levélig számítja az időt, közben alkalmi szeretők karjában keres megkönnyebbülést. Mintha nem tudna, vagy nem akarna más nőkhöz közelebb kerülni, hogy ne kelljen újra átélnie a veszteséget. Ha néha barátkozna, hirtelen lelkesedését mások sokallják, ezért férfitársasága sincs. Néhányan emlékeznek rá, hogy amikor Maiával járt, nem tartott kapcsolatot senkivel.

Egyszerre érez kétségbeesett vágyat és néha alig fékezhető haragot a lány iránt. Amikor beszélnek, csillapulnak az indulatai, viszont lelkiismeret-furdalása támad. De hát Maia sem várhatja el, hogy beláthatatlan ideig önmegtartóztatásban éljen.

Nyomasztja, hogy nem tud megnyílni senkinek, még Maiának sem, viszont nem kíváncsi másra, és semmi sem tudja lekötni a figyelmét, csak a zene. Nem látja a kiutat a csapdából. Az utóbbi időben, ha Maiával beszélnek, nem kerül szóba kapcsolatuk jövője, se ígéreteket nem tesznek, se vallomásokat.

Lehetetlenül rövid, néhány perces telefonokat folytatnak. Így is elakadnak néha, és keresik a témát, hogy fenntartsák a beszélgetést, amit egyikük se szeretne megszakítani. Maia lelkesedni tud minden új bútorért vagy ruháért, és minden társasági hírért, amit Kolozsvárról hall, vagy amiről ő beszámol. Még fotókat is küld, amiben új ruháiban pózol.

András ilyenkor mindig megkönnyebbül, mert a képeken egyedül szerepel. Ha lenne valakije, megmondaná, nem levelezne vele feleslegesen hónapokig, annál gyakorlatiasabb. Nem tudja, hogy juthatna ki hozzá, amikor senkinek nem adnak útlevelet Nyugatra. A saját hétköznapjairól a tanuláson kívül nem nagyon van mit írnia, a politikát pedig többnyire kerülik, bár Andrást egyre jobban nyomasztja mindaz, ami körülveszi. Sejti, hogy a telefonokat lehallgathatják, és felbonthatják a leveleiket, ezért óvatos.

Az új pártfőtitkár, Nicolae Ceaușescu nemrég Bukarestben még százezres népgyűlésen bírálta a Varsói Szerződés országainak csehszlovákiai intervencióját, a belügyekbe való beavatkozást, és amellett kardoskodott, hogy a szocialista országok tárgyalások útján rendezzék a helyzetet, amivel kivívta a Nyugat szimpátiáját. A belpolitikában viszont vasfegyelem és szűklátókörűség uralkodik, mindenkinek vigyáznia kell, mit beszél, mert sosem tudhatja, nem jelenti-e fel valaki.

ősszel magyar és román nyelvű röpcédulák tűnnek fel Kolozsváron, melyeken szabad sajtót, szabad választásokat, többpártrendszert, független szakszervezeteket, tanszabadságot követelnek, valamint a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását. Több százat fedeznek fel a stencilezett szórólapokból.

Amikor a szilveszteri családi ebéden Enikő aggódva szóba hozza az ügyet, András a vállát vonogatja. Az egyetemisták többsége egyetért a követelésekkel. Egész Európa forrong. Mindenki tudja, mi történt Párizsban és Prágában. De azt is látták, mi lett a vége, csap az asztalra Gheorghe. Ugye, semmi ilyesmiben nem vesz részt, kérdi Enikő Andrást. Apja miatt se teheti, pillant Gheorghéra. Képzelje csak el, mi lenne belőle. Ha mindig tekintettel lenne az elvárásaikra, sohasem lehetett volna például zenész, válaszol gúnyosan András. Ne legyen szemtelen, csap az asztalra Gheorghe, és felpattan. Amíg az ő asztaluknál eszik, adja meg a tiszteletet. Hagyják abba, emelkedik fel Enikő is, hol az egyikükre, hol a másikukra pillantva.

Mindig csak a fiát védi, veti oda Gheorghe sértetten. Mintha ártatlan bárány lenne.

Otthagyja anyját és fiát, leakasztja bekecsét a fogasról. Indul kifelé a kertbe, hátra, a szerszámoskamrához, ahol ilyenkor fúr-farag. Az ajtóból visszafordul Andráshoz.

Ha belekeveredik valamibe, nem tudja kihúzni a szarból. Diákokat hallgatnak ki. Letartóztatások vannak, eljárások indulnak. Többeket kizárnak az egyetemről. Próbáljon legalább addig kimaradni a balhéból, amíg azt a kurva diplomát megszerzi. Meglesz a diploma, bólint András, nyugodjon meg. Bár nem érti, miért olyan fontos, ha azt sem akarta, hogy zenész legyen. Gheorghe erre már nem mond semmit, kimegy. András az ablakból látja, ahogy kiér a kert végébe, előveszi a fűrészt, és egy deszkát tesz a bakra. Mi a fenét csinál, kérdi anyját. Nyúlketrecet készít, mondja kicsit szégyenkezve Enikő. Gyerekkorában voltak nyulaik Bákóban. Elege van a politikából. Tényleg ez a szilveszteri programjuk, fordul el az ablaktól hüledezve András.

Anyja az arcát fürkészi. Mintha egy idegennel ismerkedne. Amióta a főiskolára jár, de különösen Maia távozása óta sokat változott. Dühös, türelmetlen, lekezelő. Távol került tőlük, mégsem érett felnőtt. Mindig

nyughatatlan, sosem elégedett. Nem kell lenézni senkit, kezdi leszedni szomorúan az asztalt. Felhívhatja-e Maiát, kérdi András. Anyja a telefonra mutat, és tapintatosan kivonul a konyhába. Kezében a kagylóval ül, majd állva toporog. Hiába tárcsázza a számot, süket a készülék. Dühösen lecsapja a kagylót. Anyja nyit be, tálcára teszi a maradék néhány poharat, desszertes tányért. A fiú szemrehányóan felnéz.

Nem megy ki a hívás.

Túlterheltek a vonalak. Szilveszter van. Várjon egy kicsit. ő hogyhogy nem akarja lebeszélni Maiáról, veti oda András. Enikő erre a gúnyos megjegyzésre már nem reagál. Nagyot sóhajtva elindul kifelé, azután meggondolja magát, és az ajtóból visszaszól. Bármennyire is nehezen hihető, ők is voltak fiatalok. Csak sose beszélnek róla, mondja szelídebben a fiú. Annak is megvan a maga oka, keményedik meg anyja hangja és

tekintete. Kimegy. Edénycsörömpölés, mosogatás zaja hallatszik be a konyhából.

András újra tárcsáz, ezúttal kicseng, és Maia veszi fel a telefont. Tudta, hogy hívni fogja, és várta. András már ettől ideges. Maia várja, hogy jelentkezzen, ezt mindig elmondja, de nem tudja, pontosan mire vár. Néha azzal telnek a drága percek, hogy a lány sír. Megint akadozik a beszélgetés, Maia most is elérzékenyül, ismerősökről kérdezi, András rövidre zárja a választ, nem tud róluk. Rövid csend után mindketten megemberelik magukat, érzik, így nem lehet beszélgetni.

Hivatalosan is elfogadták a kolozsvári vizsgáit, újságolja a lány, májusban befejezheti a főiskolát. Lehet, hogy csak más városban tud zenekart találni, és költöznie kell. Ezért sem keres lakást Münchenben. András ettől kicsit megnyugszik. Még arra is képes, hogy kimondja, mennyire hiányzik neki a lány.

Mikor tudja őt meglátogatni, kérdi Maia.

Hogyan, fortyan fel dühösen András. Még útlevele sincs. Maia is tudja, hogy ez itt nem úgy megy. Nem engednék ki végzős egyetemistaként. Azt gondolta, hogy Maia hamarabb látogathat haza. Míg meg nem kapja az állampolgárságot, nem hiszi, hogy hazamerészkedne. Az se biztos, hogy egyáltalán utazhat. Nem tudja, meddig húzódik még a dolog.

András keserűen felnevet. Maiából is kibukik a fájdalmas nevetés. Mindketten érzik a helyzet abszurditását.

Mit röhög, kérdi András.

ő mit röhög, kérdez vissza Maia.

Búék, mondja András.

Búék, felel Maia.

Együtt nevetnek, elvégre szilveszter van.

1 AzEurópa szimfónia az erdélyi román–magyar családban nevelkedő zenész fiú, András felnőtté válását mutatja be a hidegháború és a Securitate árnyékában, s egy határokon átívelő szerelem történetét Kolozsvár és Nyugat-Berlin között, ahol a fiatalok a ’68-as diákmozgalmak és a terrorizmus légkörében keresik saját útjukat. Részlet a Scolar Kiadónál megjelenő regényből.




.: tartalomjegyzék