Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2008 - Március
Ferenczes István

Borgondia

Volt valahol egy ország, amelyet Borgondiának hívtak. Sok lakója volt, számtalan nemzetség élt benne, mint például az újborok meg az óborok. Éltek ott bortodoxok, borostyánok, boroszlók, de a legtöbben mégis a borángutánok voltak. Időnként borzsalkodtak egymás közt, de aztán mindenre fátylat borítottak.
Borgondiában az ég majdnem mindig borús volt, kivéve a napkeltét, időnként felragyogott délben is, de azután egyre borongósabb lett.
Sok állatfaj és növény népesítette be ezt a búsgazdag földet, mint például a boroszlánok, borsikák és a borchideák, de azért a legérdekesebbek mégiscsak az emberek voltak, akiket a „kend” megszólítás révén kendereknek is neveztek, az asszonyállatokat pedig kenderikéknek. Erősen füstös borberekben laktak.Volt, aki egy borkánban is megfért. A házi borkánokat azonban nem tévesztették össze a nagy szélviharokkal, amelyeket ugyancsak Borkánnak mondtak, de ezeknek mindig nevet adtak, akárcsak a Bornádóknak. Legutoljára az Izabella Borkán, illetve az Otello Bornádó söpört végig a tájon. Borzalmas pusztítást hagytak maguk után.
Borgondia királyának a neve Borilla volt, aki nagyon messziről, a Petre nevű bornemisszától származott. Felesége egy bordináré asszonyállat volt, vagyis a Borbála.
Ők a királyi dalodában laktak, amit mindközönségesen Borfeumként emlegettek. A király minden délben a fejére tette a boronáját, és a királynéval együtt kiült a bornácra, ahol a bországos folyó ügyekben döntöttek. Vagyis Borszékeltek. Azzal kezdték, hogy a falra borsót hánytak. Ezt nevezték Borgondiában bormányzásnak. Ilyenkor tüntette ki a leghűségesebb alattvalóit is. Mindig kékfrankossal fizetett, és opportóval. Aztán mindenkit meghívott borbolyamártásra, amit Borisz nevű szakácsa készített, aki eléggé bornírt volt, mert mindig odapörkölt.
Borillának és Borbálának egy gyereke volt, s egy lánya. A gyermeket Borgidának nevezték, a leány pedig a Borovicska névre hallgatott, aki olcsó bordűrökkel töltötte napjait. Volt még egy másik lányuk is, Borange, a narancssárga, aki Borbár királyné első urától, Borbánctól származott, de azt megette egy borhely bóriás. Borange akkora céda volt, hogy borzalom. Borsos borravalókért ledérkedett, és állandóan borzongott. Híresek voltak a kézimunkái, melyeket mindközönségesen borgolásoknak mondottak.
Borgiával sem volt gond, mert már kicsi korában magához vette Borgondia elsőminisztere, akit mindig Bordélynak szólítottak. Csak hébe-borba emlegették Lacinak, Imrének, Ernőnek vagy Borcsánynak. Ő még a borzokat is megborotválta, és egy bordóban lakott. Ünnepeken mindig ő mondta a borákulumot, de többek között ő felelt azért is, hogy a király borondja, Kadarka, és a kutyája, Rizling mindig kéznél legyenek, őfelsége első Borilla lába mellett szolgáljanak, s gondoskodjanak az uralkodó borráról, amelyen örökkön frissen kellett virítson a borvirág.
Bordogság uralkodott az egész bországban, s az uralkodó is általános megbecsülésnek örvendett, nem véletlenül nevezték minden idők legnagyobb és a legbölcsebb boralkodójának, vagyis Bíborbanszületett Borillának.
Egyedül a trónörökös, vagyis a boradalom második embere, a borbán miatt borongott az uralkodó. Borgida nevezetű fia hetekre eltűnt, és Borbán János Dénes álnéven járta a bországot, s borradalmakat robbantott ki. Egyszer-egyszer úgy viselkedett, hogy a Borfeum mennyezetéről még a bornamentumok is leszakadtak. Cimboráival, úgymint Enyedi Plébánossal, Zöld Veltelinivel és Szürke Baráttal állandóan kóboroltak, egyik borlangból a másba, egyik sáncházba ki, a másba be, de a legtöbbet a királynéról s a lányáról elnevezett, Borange Borbárban bordítoztak, csapolták a bikavért. Mert Borgida azt hitte magáról, hogy ő az első s a legjobb borreádor.
A király csak búsult, ült naphosszat csüggeteg,borongott leeresztett borral, már jó borondja – aki sohasem tudta, hogy egyedül van-e vagy ketten –, Kadarka, s komonbora, Rizling sem tudta jó kedvre borítani.
Egy estefelé így szólt elsőminiszteréhez:
– Hol az anyjában van az a gyermek ?
– A Borbárban.
– S ott micsinál ?
– Borlik, mint a szikla – válaszolta Bordély, az elsőminiszter.
– Azonnal hozd haza, hogy boronázzuk meg, mert úgy érzem, hogy nekem ütött az utolsó bóra, nem maradhat boralkodó nélkül a bország. Kihal a dinasztória.
Robogott is Bordély, az elsőminiszter, de már késő volt. A Borange Borbárban Borgida és cimborái holmi hölgymenyétek, Egri Leánykák és Tokaji Furmintok társaságában boráztak, bordaloztak, csinálták a palotaborradalmat. Amikor már a hetedik mennyben érezték magukat, az egyik furmintos leányka Borgida nyakába csimpaszkodott, s arra kérte, hogy hozza le neki a csillagokat, s fesse újra az eget.
Így történt, hogy Borgida elkezdett kapaszkodni egy létrán a csillagokért, s hogy befesse az eget cinoborral.
Leesett, s kitörte a nyakát.
Azóta Borgondiának nincsen királya. A Borfeumot földig rombolták, s felépítették helyére a Bordok Házát, amelynek vezetője mindig az elsőminiszter, vagyis Bordély, aki mindenkit megborotvál.
Első törvényében a Bordok Háza azt határozta, hogy hagyják el Borgondia nevéből az arisztokratikus jelzőt, az „iá”-t, de az elsőminiszter azzal a módosító indítvánnyal állt elő, hogy mondjanak le a „gond”-ról is, továbbá ki kell cserélni az első betűt is, azért, hogy a múltat végképp eltöröljék.
Így lett az ország neve POR.


.: tartalomjegyzék