Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2008 - Május
Deák László

Egy gyomnövény-kert

EGY GYOMNÖVÉNY-KERT

Ha csak körülnézek, bekapcsol a Cannon-féle vészreakció,
agyamban szétfröccsen a szükséges adrenalin dózis,
ahogy Cz.L. írja, míg Elvis hallgatása közben olvasom.
De torokszorító szépség ez a vadvilág! Életnek, amíg van, fészke,
és nem vesz rajt erőt se fagy, se féreg, megdicsőül, ha kell,
de meg nem bocsát. Mi ez, ha nem esztelen talány?
Éveket tölteni szilaj közegében. Éveket? Évtizedeket, öröklétet,
mindig csak itt, soha máshol, vagy alig, legfeljebb gyors percekig,
mint egy álmodásban. Mindig itt, a dudvák és paréjok honában,
szaladó ördögszekér után szaladva, királydinnye ízt kóstolva,
tüzes csalánnal koszorúzottan dőlök hanyatt mézszínű avarban,
szamárbogáncs-ropogtatva, láp menti sóvár álmodozással.
Juhász országára gondolok mostan, tenyészetére, és Kormos költő
farkasalma bokrára. Mindkettő – ma már – széthullt darabokra?
Nem, nem. Semmi támadás. Nem támad senki, semmi. Minden van,
folytonosan. Szívó-szárító tarack futva föld alatt, pozsgás, szőrös,
tövises szárak, levelek felül, magvat okádó terméssel hónuk alatt.
Nincs oly oktalan jószág, mely a parlagon közelükbe merészkedne,
még a göndör félvad is röfögve inal el közeikből a páskomon.
Csak az ember él meg itt, könnyezve, tüsszögve, béketűrőn.
Itt a kertem – mondja –, egyszer majd rendbe hozom!
Helyette régi könyveket porol, csapdos össze a küszöbön,
fotón silabizál ismerős rokont, forgatja, mint egy szentképet,
és hümmög hozzá, mert róluk régóta semmi sem jut eszébe.
Vagy eszébe jut Brassens, Montand, Reggiani és Aznavour,
Barbara vagy Greco csak ritkán. Hiába. Abból se lett semmi.
Talány, miért habzsol fel érzékeny szövetet telhetetlen bendő,
önképére aláz ritka kerti pompát? Szépség! miért hullassz szét?
Könyörtelenül csörtet, gázol, hódoltat bennünk gaz horda,
és a kibérlett lelkiismeret. Gonosz szándéknak vad zsoldosai:
íme martalékotok vagyunk. Hát jó előre megfizessetek!
Ha kürtöl is kora fagy, kemény tél, hó- s jégcsapdában földjeink,
fátyolka vállat von s legyint: szánalmas ijesztés, semmi több!
De ha akarom, az idei termést megfojtom, ne reménykedjetek!

Utolsó cseppig zsaroló karógyökér, csapoló szivornya, szívóka,
nyeldeklő cső, sápasztó korong, köpöly, fejőbimbó és kacs:
díszletek mögött maradva végig, tiétek mégis a győztes szerep.
Amiben éppúgy hamvadtok, mint aranycsináló, csodadoktor,
gyilkos haramia vagy szent szűz hamvad el, fennen hallatva
valami ősi, már szövege sincs közös éneket, közelebb még
a testvéri szívhez, de már így sem elég közel.



.: tartalomjegyzék