Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2008 - Május
Nyilas Attila

Az Álmoskönyvből


ÁLOMTORZITÁS

Nemrég szakítottam a pasimmal, később megint
összejöttünk, ugyanakkor a kapcsolatom intenzív
maradt az előzővel, már csak a drog miatt is, így
mentem veled kétnapos kirándulásra. Hangulatos

étterembe vittél valahol a hegyekben, láthatólag
igyekeztél mindent megtenni, hogy hatással légy
rám, s ők eszembe se jussanak; éppen pezsgővel
készültünk koccintani, mikor szoknyám zsebében

megrezgett a mobil. A barátom hívott, elkezdett
veszekedni abban a hiszemben, hogy a régimmel
vagyok, s hogy azonnal induljak haza. Gyanúsan
sokáig nem tértem vissza az állítólagos mosdóból,

kijöttél a folyosóra, és valamit elcsíphettél még a
beszélgetésből: azt mondtad, ha most otthagylak,
többé nem látlak — de addigra már kísértetiesen
hasonlítottál az exre, mintha a te képedet s az övét

egymásra montírozták volna. Futottam ki a szálló
elé, taxiba vágtam magam, összekuporodtam, s a
következő percben, amint újra fölnéztem, láttam,
hogy már Budapesten vagyunk, abban az utcában,

ahol a pasimmal élünk. Esett. Odalöktem a pénzt
a sofőrnek, beszaladtam a lépcsőházba, próbáltam
kitapogatni a csengő gombját, de mielőtt sikerült
volna, nyílt az ajtó, s te álltál ott a fényhasábban.


A VAK LÁNY

Mosolyogva áll a derűs őszi fényben,
olyan, mintha látna, megdobbanna szíve,
bizalmába fogad, nagyokat sétálunk,
halottak napja van, temettetők hete.

Le akarok neki gépelni egy strófát,
fejvesztve futkosok Braille-írógép után,
múzeum ipari parkjában találok,
segítséget kérek a használatához,

közönségem is van, nagy szimpátiával
figyelnek, akárha gyerekkel utaznék,
ám világtalanom hiába vár vissza,
el kell még ugranom régi szeretőmhöz.

Tud már az új lányról. Latolgatjuk, köztünk
legyen-e vége, de nem jutunk dűlőre,
addig-addig, mígnem összeölelődzünk,
késő éjjel érek vissza, és vers nélkül,

megérzi a szagát, hogy más nővel voltam,
hát persze, gondolom, aki nem lát, annak
sokkal jobb a többi érzékszerve. Csúnyán
becsaptam, de azért hátraveti fejét,

ráncos ajka kicsiny, teljesen szabályos
kört formál, nehezen préselem bele a
nyelvem – mintha tömény sóba dugtam volna.
Akkorra, ha volt is, véget ér szerelmem.


.: tartalomjegyzék