Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2008 - Július
Birtalan Ferenc

Versek

GYERE ÖLTÖZZÜNK

kint nap süt még de szirénáznak
ennek az ősznek is annyi
örjöngenek a rohamkocsik
hogy tudnánk megmaradni

látom te is vívódsz a ninccsel
alkudnál érzed vesztedet
de sok ócskaság bilincsel
szűkölsz elszökni nem lehet

kérészekként jöttünk a napra
gyönyörűvé lehessünk
gyere öltözzünk más alakba
itt voltunk éltünk szerettünk


ROZSDA ŐRÖL

Kevés szó őriz és teremt.
Csupasz, őszi bokrok ágán
szikrázó, zúzmarás a rend.
Emlékedből él a sármány.

Felejtett fűrészt a kertben
ragadozó rozsda őröl.
Megfog, elereszt a versem.
Haló ág hullik a tőröl.

Alanytalan, vak mondatok,
hangszereim, megrepednek.
Kiürítik a holnapot.
Csillagok mögött kereslek.


UTÁNÉRZÉS

Mózes nagyapám az ezerkilencszáznegyvenes évek elején,
tehát mindenképpen születésem, negyvenöt előtt,
Budapestre jött, meglátogatni Sándort, egyetlen fiát.
Persze így e tény, önmagában nem érdekes,
hisz’ születésem előtt, mesélték, Kőrispatakra visszament,
s az újrazárt határ mindennek véget vetett.
Mózes nagyapám mokány, alacsony, székely ember,
fekete kalapban, csizmásan-harisnyásan,
nem tudom, Pesten mennyi időt tölthetett:
ha mai eszemmel belegondolok, talán egy-két hetet.

De hát ma, ugyan miért is érdekes ez?
Talán ha két fotográfia, s emlékeim közt én, ki őrzöm.

Mostanában, a fogyó egészség miatt, ha tehetem,
koradélután sétára indulok, egy megszokott kört megyek,
dolgozzanak az izmaim, s szívjam a szénmonoxidot.
Megfigyeltem: ahogy lépegetek lassan a járdán,
(logikusan) igyekszem a szélén követni a jobbra tartsot.
Nos, Mózes nagyapám, ki nyilván génjeiben hordott,
s kiről, kik ismerték-látták, sokszor elmesélték:
Tata komótosan, mindig a szélén lépte a járdát.
Hát, ezzel hatvan évig nem sokat tudtam mit kezdeni,
de mostanában érzem, mindinkább szélre húz a lábam,
ahogy megyek (persze sportcipőben, farmergatyában),
mintha Kőrispatak felé, ahol nem éltem,
de ahová mindig visszavágytam.


SZÁMFEJTŐ

Megyek az utcán, számolom a fákat.
Számolom, hány lépés a következő házig,
hány lépés még a templomig,
hány HÉV, autóbusz hagy el a térig,
hányan vannak, kik szembe jönnek,
s hányan hagynak el, számolom.
Megyek lombcsupasztó őszben.
Bokrokon, fákon rothadó fészkek.
Ami valaha titok volt, pucér.
Minden vacak szél beletéphet.
Megteltem gyűlő nemvagyokkal.
Számolom, és persze elfelejtem.
Hát egyre többször mondom: nem tudom.
Lángtalan tüzem kormol.
Számolom, ki merre, hol veszett el,
mikor bukkanhat elő egy új seholból.
Megyek, az utca, mint a semmi gödre.
Mit számít az, mit számolok.
Beér az ősz, rejt trampli ködbe,
még kivillannak csontló verssorok.
Valahogy el kell hallgatni a dalnak.
Reggelek jönnek, zúzmarásak.
Bezúdulnak mezőkről a varjak,
véget vetni minden számadásnak.


.: tartalomjegyzék