Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2006 - December
Szálinger Balázs

Versek

VIRÁGZÓ FÁHOZ

És szép lesz a világ, hirdette a tél közepéről.
Híre a kertek alatt terjedt szélsebesen.
Túl a csodán már nem fecsegett a csodáról:
Hosszú havak mezején állt színesen csak a fa.
Hozzá vitte egy ifjú pár, bemutatni, szerelmét,
S végül örök szerelem lett a nemes jutalom.
Megkívánta a vándor, ment a tövébe ledőlni,
S ifjú ráncaiba út pora már sose ül.
Támaszt várva az agg korhadt derekát nekinyomta,
S mára a szent s egyenes föld támasztja meg azt.
Ment a szerencsés testvérpár, oda ásni a kincset,
És sírt ástak a fa színes lombja alatt.
Hozzá tért lihegőn a vadász odakötni kutyáját,
Mára nyakán a halál nagy póráza feszül.
Ment a fiú a nevével, hogy belevésse a törzsbe,
Őt fű nőtte be rég, s nem mond semmit a név.
Mind, ki nyugalmát lelte a fában, alatta veszett el,
Mert irigyelte az ág önfeledő tavaszát,
Most ez az ág árulja csak el, hogy a fácska virágzik,
S én már gyűjtögetem kívánságaimat.


FÉRFIBÚCSÚ

I.

Tudd, amikortól már csak fogynak a régi barátok,
S nem fog senki esélyt kapni a múltja okán,
Óvó tél ül a seb színére, a búcsú nem égő,
Nem küzd ellene ész, és a szív elviseli.
Hitted, a lélekben biztos hőt tart a barátság,
S most jössz rá, hogy a hő lényege csak fizika –
Ördög táncol a már elenyésző lángú parázson?
Szépségével a tánc lesz, ami fölmelegít.

II.

Számolj, mit nyersz egy-egy rossz festésű bohóccal,
Hogyha cserébe a máz hízik a tapsaidon?
Számolj, volt-e esély kétoldali megbecsülésre,
Hogyha a tarkóján volt igazibb a mosoly?
Véletlen szél vitt vele egy ideig kicsi magként,
Vitte alaktalanul könnyű ígéreteit –
S számolj, volt-e közös levegőtök, hogyha a földön
Fellegi társadként szarba nevelt gyökeret?

III.

Férfierővel már méltatlan küzdeni érte;
Lesz az másra kevés, menjen a régi barát.
Jó felnőni a jó társak képzelt melegében,
S jobb rájönni: csalót minden fészek etet.
Azt gondoltad rég, ha megindul a csónak a társsal,
Hosszan időzöl a part nagy kövein, siratod,
S most ott állsz, ahol őt engedted a deltavidékre,
Ám káprázatosan szépen hajtja a víz.


ASZTAL FÖLÖTT

Súlypontjára talált, nem mozdul az új terepasztal,
Nem lesz több szekerem, füstjelem és katonám.
Elkezdődik a nagy játék, finomabban bánok a porral,
Gyáván árad a had, s győzve se bátorodik.
Éhes a tábor, a bot lassabban fordul a lángon,
S bár ettől kevesebb, teljesen átsül a hús.
Karcsú vezérként áll, aki vágytam lenni, a tűznél,
Kínos helyzeteim már vele játszatom el.
Átadom egy papucsos történész képzeletének:
Sarkantyút igazít, támad, a had követi,
Sorra legyőz mindent, nem kérdi a kardja irányát:
Azt más súgja – csak ő adja a kard erejét.
Ám melyik itt, amelyik szívesebben lenne a másik?
... Reccsen a deszka, ahogy két idegen viszonyul.

Én vágtam ki a fát s léptem ki a kőbe megyéket,
S új terepasztalomon mégis hol vagyok én?


.: tartalomjegyzék