Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - November
2018 - Október
2018 - Szeptember
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2008 - Október
Fekete Vince

A széleken lenni

'Szilágyi Istvánnak

1.

A tetőről belátni az egész falut. Megpróbálod úgy nézni,
mintha ma látnád először. Poros, derűs, vénasszonyos
száraz ősz. A gyümölcsfák levelei elhullottak már, csak
a szedetlen alma virít itt-ott még a kertekből. Mint tenisz-
labdányi üveggolyók, úgy ragyognak a piros és sárga
gömböcskék a fákon. Odébb a ház, s az udvar mély
sziklaszurdok, fenekén a fény parányi tűz. Közepén
valahol egy körtefa áll, hátul, a kert végében magányos
diófa, alatta, nagy L betű alakban bunker volt valamikor.
Most betemetve.

2.

Mikor még nem tudtad, hogy az éjszakai madarak
huhogásától rettegni szokás. A hegyi patak, a hatalmas
kövekkel fenekedő hullámaival. Csak nézni a vizet, míg
egyre messzebb úsznak rajta a partszéli sávok, míg a
rád törő álom habozva sodorja el az ébrenlét minden
kövét. Őzek, farkasok futása tépi el azt az álmot. Nem
állnak meg, hanem a vízbe vetik magukat. Csak a zúgás
marad utánuk, a patak hangja, amely elmosni készül
a fel-felbukkanni akaró képeket. Nedv csorog a fákból,
mikor ujjaidat belemártod. Édes, édes nedv. S az idő lassan
múlik, nem is zörren, mint a lábacskák alatt a száraz
ágak, a levelek.

3.

A széleken lenni, a partok közelében. Mint akiket nem
tanított meg senki, hogyan kell élni. Hogy a folyó sodrása
középen a legnagyobb. Mint amikor fölbomlik a környező
világ egyensúlya. Az emberek, a szándékok, a szerelmek,
a barátságok, s minden külön értéket kap.

4.

Néztem a patakot, azt gondoltam, megnyugszom. Gomolygó
felhők kergették a víz tükrén egymást, vihar előttiek. Aztán
a vízbe hullt egy száraz ágdarab. Vagy egy falevél. Hosszan,
idegesen remeg, gyűrűzik a víz. Várni kell, míg lecsillapodik,
míg új képet emel tükrére az idő.
'


.: tartalomjegyzék