Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2008 - December
Fekete Vince

Mire jó egy bicska? (Zalán Tibor Bicska-díjához)

'Bicska nélkül nem ember az ember, nem férfi a férfi, legalábbis nem igazi férfi, csak szoknyák és kályhák körül lebzselő anyámasszony katonája, akinek a Gyógyító kezek-, a Tudás fája-, a Család és egészség-kollekció meg a Jó konyha című színes receptgyűjtemény jelenti a mindennemű dolgok csimborasszóját. A bicska nálunk útlevél és valuta egyidőben, borfokoló és lázmérő, és ami a legtöbb: evőeszköz, ami nélkül jól sem esik a szalonna, a hagyma, a paprika, a paradicsom. Egyáltalán: semmi nem esik jól. Ha az illető véletlenül otthon felejtette, ne adj isten, elveszítette, fél ember ilyenkor, negyed ember ilyenkor, akinek hiába kap idegesen keze a bal zsebéhez (mindig balról a bicska helye), mert nincs ott semmi, következésképpen ő sem létezik már, csak félig, csak takaréklángon, csak félszegen és nyomorékon, akár a kivénhedt zsoldosok vagy a lóvé nélküli alkoholisták. Szédül ilyenkor, egyensúlyzavarai vannak, elvonási tüneteket észlel, keze remeg, szemöldöke idegesen ráng. Nem is fél, nem is negyed, hanem egynyolcad ember ilyenkor, mint a kezek-lábak nélküli hegymászók, a lebéklyózott hosszútávfutók, olyan, mintha nem lenne apja-anyja, nem lenne rokona, sem ismerőse, sem semmiféle jószága, ámen. Akinek nincs bicskája, az nem tudhatja, hogy mit jelent az igazi vágy, abból úgy zubog a hiány, mint az utcai nyomóskutakból a víz. Akinek nincs bicskája, az úgy áll a világvégi szélben, mint az út menti jegenyék, miközben mellette vakító jégtábláit sodorja a nagybetűs élet. Az nem érzékeli, következésképpen nem értékeli a finom nüánszokat, az nem is igazi, belső érzékelőkkel megáldott férfi, az előtt akár üvegrubintos melltartókban is rohangálhatnak a nők, mert fel sem fogja, észre sem veszi őket, és ilyenformán nem ér semmit az egész élete. Akinek bicskája nincs, abban nincs se részvét, se kíváncsiság: nem akarja tudni, hogy mi fáj, ha fáj másnak, nem akarja tudni, hogy más, ha örül, akkor minek örül. Akinek bicskája nincs, az olyan, mint az az orvos, akinek fogalma sincs, hogy mi a különbség a rutinműtét és a nagyműtét között, a rövidkaraj értő felszeletelése és az esztelen trancsírozás között. Akinek bicskája nincs, az nem is lehet valódi férfi, annak egy szava sem igaz, egy gesztusa sem, még a mosolya is hamis, megjátszott, mint azé a nőé, aki úgy eljátssza neked az orgazmust, mint aki húsz kerek esztendeje nem látott… férfit. Akinek bicskája nincs, annak jobb, ha nyakában hordja a lakáskulcsát, az nyugodtan mehet szaunázni élete végéig valamilyen koedukált szaunába, ahol nyámnyila bankos legények meg kifutófiúk izzadnak együtt a lucskos, levegőtlen légben humánorientált külkeres nőkkel meg pironkodó filologista lányokkal. Akinek tíz éves koráig nem lesz halas bicskája, húsz éves koráig gyöngyház nyelű, kisvillás, kiskanalas kiskése, harminc éves koráig nem lesz bőrtokban szunnyadó tőrkése, negyvenig nem lesz egész bicskakölteménye, annak annyi, annak az életben már sohasem lesz semmije. Aki nem érezte soha a bicska utáni elengedhetetlen vágyat, aki nem tapasztalta azt a bizsergető örömet, amikor a finom kis jószág combjához lapul a zsebében, aki nem érezte azt a májat feszegető büszkeséget, amikor előveszi, ujjaival gyöngéden végigsimít az őzagancs nyélen, majd finoman kipattintja a pengét, megforgatja a napfényben pompázó, csillogó-villogó szerszámot, az nem is tudhatja, hogy mi az igazi férfiöröm. Mert az igazi bicska minden nap ugyanaz, és mégis más. Olyan, mint a jó bor, minden egyes nappal kap valami plusz ízt, valami plusz ragyogást, plusz patinát. S egy bicska akkor igazi, amikor megvan már ez a semmivel le nem írható patinája, akár a cigányasszonyok vetőkártyáinak a sok fogdosástól. Ilyenkor enyhe, barnás, olívsárgás árnyalatot kap már a csontnyél, fakóbb színt az acélrugó, és szinte szemmel látható a pengén egy-egy isteni szalonnázás halvány visszfénye, hiszen szalonna érleli az igazi pengét, és az az igazi bicska, amelynek finom paprikás szalonna kölcsönzi selymes, semmivel össze nem hasonlítható ragyogását. Egy jó bicska jó barát, feleség és szerető is egyszemélyben. Nem veszekedik, nincs baj, ha későn érsz haza, nem féltékeny, nem kell új bunda neki télire. Egy jó bicska jól elvan a bal zsebben a zsebkendő és a slusszkulcs társaságában. Nem követelőzik, nem álszent, nem szemforgató, nem hazudik, nem vezet félre. Egy jó bicska a leghűségesebb társ, megvéd a bajban, megetet, ha éhezel, sörödet felnyitja, botot farag neked, amire hajlott korodban támaszkodhatsz, bútort fabrikál, ha kell, egyszóval otthont teremt neked. Mert a bicska maga is olyan, mint az ember, a bicskának is megvan a maga anatómiája, megvannak a legfontosabb részei (csupán a gyengébbek kedvéért: penge, nyél, rugó). S a jó bicska legfontosabb követelményei: jó bicska, hozzáértő ember, aki bánni tud vele, áhítat és tisztelet az anyag előtt. Mert hiába jó a bicska, ha silány az ember, hiába kitűnő a szerszám, ha fogalmunk sincs arról, miképpen kell használni, kezelni, ápolni. Mint ahogy a kéznek hozzá kell szokni a nyél fogásához, úgy a bicskának is hozzá kell szoknia a gazdájához. A bicskásnak is megvan a tízparancsolata: 1. Legyen a legjobb minőségű anyagból a bicskád. 2. Ne használd a pengéjét konzervnyitóként. 3. Egyszerre legyen több is belőlük, és váltsad, cseréljed őket, akár a cipőidet. 4. Mindig gondosan tisztítsd. 5. Felebarátodra fel ne emeld. 6. Ne takarékoskodj a pénzzel bicskavásárláskor 7. A bicskának a legnagyobb ártalom, ha elmosogatják. 8. Figyelj a bicska fényezésére és időnkénti fenésére (posztózás) 9. Óvd mindenféle nedvességtől, s a rozsdásodástól 10. Felebarátod bicskáját el ne kívánd. Ámen.
S akinek jó bicskája nincs, az nyugodtan elmehet tréningruhás gondnoknak, aki nap mint nap leszuszogja a napi két kilométert, s a napi négy decit, majd otthonkában, fején svájcisapkával minden délelőtt letörli az őzikét, halacskát, vágtázó paripát ábrázoló porcelán nippeket, majd bűzös ronggyal felmossa a lépcsőfeljárót, megtisztítja a vaskorlátot, hogy ragyogjon, mint a böjti fazék. Akinek nincs bicskája, az elmehet nyugodtan a gumigyárba, az rághat gumit, szopogathat olcsó keménycukorkát, és reggel, délben meg este fogyaszthat élete végéig híg tejbepapit, mert soha nem fogja megtudni, hogy mi az igazi, milyen is az igazi élet.

Amikor úgy öt évvel ezelőtt a székely bicska-díjat kitaláltuk, azon gondolkoztunk, hogy az annyiféle plecsni, kard, érem meg rend között mi lehet az, amivel kitüntethetjük a számunkra fontos, jelentős határon túli (innen nézve határon túli) alkotókat, akkor úgy döntöttünk, hogy ami talán a legjobban kifejez bennünket, az a székely bicska. Nem bugyli, nem svájci, hanem székely. Hogy legyen nekünk is valami, egy jelképes tárgy, amelynek odaítélésével kifejezhetjük kiemelkedő magyarországi alkotóinknak a mi saját, különbejáratú kánonunkat. Ha úgy tetszik: a székely bicska-kánont. Korábbi díjazottaink: Bella István, Buda Ferenc, Nagy Gáspár, Kenéz Ferenc, Kemény István. Kijön belőlük egy igazi bicskás csapat – az irodalomban. Mert közben ketten az égi mezőkön őrizgetik féltett bicskáikat. S ha még hozzáteszzük a csatár Zalán Tibort is, érdekes összeállítás kerekedik. Zalánt, akit amúgy – méltatlanul – a kinti kánonok hagytak, egyébként az előbbi csapatból egy-két társával együtt, valahol a senki földjén. Kedves Tibor, fogadd tehát szeretettel tőlünk megbecsülésünk szerény jelét, a székely bicskát, mely egyúttal arra is pecsét, hogy a magunkénak érzünk, a barátunknak, társunknak, kollégánknak, kitűnő írónak és embernek, s hogy tudd, nem vagy azon a bizonyos senki földjén. Mert vannak sokan, akik figyelnek rád, akik számon tartanak innen is, Székelyországból.'


.: tartalomjegyzék