Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - Február
Málnási Levente

Versek

HOSSZÚ, SZERELMES ÉJ

Vesd le ruhád kicsikém, hogy tested a testemet érje!
Melleidet már rég nem csókoltam hevesen, hát
Vetkőzz szorgosan és ne akard, hogy rejtve maradjon
Combjaid izgalmas vonalából egy kicsi rész sem.
Barna hajad szépen leereszted, majd ide fordulsz,
Szép szemeid vígan csillannak az alkonyi fényben.
Egymáséi vagyunk most ebben a nagy szerelemben,
Testünk összefonódik-hullámzik, tovatűnnek
Már az utolsó csillagok is, nézd csak, mi vagyunk még
Féktelenül, ájult szerelemtől boldogan, ébren.


ZARATHUSZTRA VISSZATÉR

fáradtan vánszorgott az öreg és szája száraz szélén
kicsordult nyála minden kifőzdénél amint remegve
szimatolt bele a sülő hús szaga által megterhelt légbe
de mindannyiszor fáradtan legyintett s elindult görbe
botjára támaszkodva lábát nehézkesen emelgette az út
mindig hosszú mondta csak úgy maga elé szeme pedig
csodálatos szeme ragyogott habár nem látták már
régóta nem néztek egymás szemébe a síkság lakói
néhol kölykök szaladták rikoltozva körbe és a kutyák
mindig megugatták vagy inkább keservesen vonítottak
ők még valamit tudtak amit az emberek nem a falvak
s a városok zavarták sosem bírta az emberszagot
ki nem állhatta a ricsajozó csürhét hiúság vásárát dőre
szabadosság tombolását kemény szavakat motyogott
bozontos szakállába fennhangon rég nem szónokolt
tudta már nincs kinek majd pont ezeknek fárasztom
magam s a nyelvem de nemsokára eljön az én időm
mikor ostobaságtok szennyes áradatát fékezni kelletik
mert a gonoszság túl nem árad az erényen csordultig
nem telhet a pohár és szívetek egyszer tiszta lesz
majd csak akkor lészen szavamnak foganatja ha apad
folyója a bűnnek sötét gyalázatnak medre kiszárad
mondta magának mintegy de már többen hallották
odafüleltek arra mit mond a bolond öreg és nem mind
nevettek rohanás közben rágondoltak s a mondottak
megragadtak a fejekben itt-ott tanyát ütöttek szállásra
leltek az emberek agyában az öreg pedig haladt előre
az útján ment rendíthetetlenül esőben napsütésben
messze hatolt már a síkság közepébe hol tündökölt
a város zajlott az élet gazdag paloták pompáztak és
bádogviskókban dideregtek a nyomorultak ahol a bűn
gőgösen röhögött szembe a reszketőn gyáva erénnyel
vén hippy kiabálták honnan kászálódtál elő lejárt a
csomagolásod avas vagy te is már akárcsak eszméid
büdös vén ember azt ne gondold szelíd jó illatú
papjainkat majd lekörözöd hiába locsogsz elaggott
tetűfészek útról ami meredeken visz és az élet vizéről
ha megtaláltad miért így csavarogsz a nagyvilágban
nem válaszolt nem indult fel az üvöltő röhögéstől
aztán a csúfolódók megunták s elkullogtak sötét éj volt
hideg holdfény és vibráló reklámok alatt az öreg
felmagasodott szakálla hófehér lett szeme szikrázott
döbbenten és meghatódva néztek fel rá a hajléktalanok
mindig tudtuk hogy eljössz világ királya s megváltasz
minket bűnösöket nem hozzátok jöttem marhák
mások bűne ami engem aggaszt de már vitték kísérték
sodorták magukkal egyre többen lettek aztán végül
tömeggé duzzadtak elfolyták a bulvárokat a kormány
szükségállapotot rendelt el aztán még az éjjel gyorsan
lemondott az egész ország kavargott lázadt az agg
próféta fejét csóválva állt odébb és tanítványok hada
sereglett utána ezrek kísérték el következő útján



.: tartalomjegyzék