Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - Február
J. Szondy György

Versek

JÚLIA UDVARA

Most dalra fakad az aranymadár,
és kacsalábon forgó kártyavár
fokán fehér Júlia, szép leány
táncol nevetve, meg nem áll, nem áll.

Fülét befogva, bőszen ellenáll
óriás, sárkány, a burkus király,
ám hamar táncra perdül mindahány,
mígnem az est fejükre száll, leszáll.

A kacsa talpa a helyén maradt,
fodor fejér bárányra vár a rét,
Júlia, szép leány hazaszaladt,

az óriás sétál, csillagos ég
felé, a sárkány hét feje alatt
párnák, kártyázik a király s a nép.


KI LESZ MI

Mondd, lennél kolbász, vagy krumpli, kövér manióka,
bendőket zsugorító manna? Vagy angyali rózsa
inkább? Tán daliás liliomszál, lágyan igéző
déli virág, szemek ősi varázsa, parány nefelejcs kint,
hol fű és fa szeszélye tiporhat? Mennyire kedves
tested a szemnek, mennyire áhít árva magánya
bamba kezeknek? Kérdelek és noha én felelek, te
rázd a fejed: nem! Nem leszel ismét senki szavára
senkinek ünnepi sült kolbásza, virága se többé.
Tested szép teneked, feneked már almakosárnyi,
nincs helyük ott idegen, jövevény idomoknak elég. És
ennyi. Sötét gond gyógyszere torkodon átsuhan újra,
és csávából, bár négykézláb is, de kimászik,
kúszik mind. Aztán csend. Foltos Nap kacarászik.


A VILÁG NÉLKÜLED

Távoli, érchideg csillagidők
rohanva, gyanúsan néma haraggal,
majd bőszen suhannak kitárt karokkal,
mindent elérve és minden előtt.

Angyali szárnyaik fürtje mögött,
az álmos Űr kong, csalóka falakkal,
és millió rész, szolga akarattal,
egésszé lesz most a karjai közt.

Vajon hová siet a mozdulatlan?
Mivé fajulnak méla perceink?
Hány vég, hány kezdet él a pillanatban,

míg büszke éveinkre csak legyint
az örök mosolygó és változatlan,
majd köd borítja rejtekét, megint.


KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖK

Ülök a vonaton, az elegáns
pöfögő eszeveszett rokonán,
lohol a hidakon, utakon át,
és andalít a szilaj rohanás.

A vízen ringok, lomha komp cibál,
hajónk nyomában zöldes áruszály-
fodor riszál, s az esti bús homály,
akár a mátka lenge fátyla, száll.


.: tartalomjegyzék