Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - Február
Cossuto, Giuseppe

Mikes Kelemen Törökországi levelek-je olaszul

Banális megállapításnak tűnhet azt állítani, hogy az emberek az események áldozatai, és ugyanígy elcsépeltnek, hogy az Oszmán Birodalom számtalan európai politikai menekült számára évszázadokon át nyújtott menedékhelyet és egyben védelmet is.
Ha az emberi érzésektől elvonatkoztató tudósok számára az események banálisnak tűnhetnek, és a menedék történetileg igazolt is, az az ember, aki kénytelen elviselni és elszenvedni a történelem viharait, bizonyára másképpen érez.
Mikes Kelemen, sok társához hasonlóan elszenvedi a történelem eseményeit. Beletörődötten várja az újabb és újabb csapásokat, ám a várakozás idejét írással tölti ki. Haláláig ír. Naplószerűen írja leveleit egy fiktív női rokonnak (nagynéni, vagy apja nővére), akihez erős, mély érzelmi szál fűzi, melynek gyökerei Erdélyig nyúlnak vissza. Mély kötelék, akár a „nemzeti eledel", melyet a káposzta és a politika is megjelenít. Ez utóbbi volens nolens érdekli Mikest, talán pusztán annyiban, amennyiben azon események mozgatója, melyek Mikest száműzetésbe sodorták, és melyek egyszer, ha Isten is úgy akarja (Mikes sosem hagyja el a keresztény hitet, meglehet protestánsból katolikussá keresztelkedett), egyszer visszaviszi majd a szeretett és elveszített Erdélybe.
A kötet szerkesztője részletesen illusztrálta (23-56. old.) a viszontagságos történelmi időszak gazdag kulturális környezetét, melyben Mikes élt.
A politikai események lesújtanak Mikesre, és gyermekkora óta meghatározzák életét. 1690-ben született székely protestáns arisztokrata családban, nemesember apja, Pál részt vett egy kudarcra ítélt Habsburg-ellenes felkelésben, ezért 1692-ben kivégezték. Kelemen így édesanyjával nevelkedett, aki második házassága révén elhagyta a kálvinista hitet és átkeresztelkedet a katolicizmusra.
Így vált lehetővé Kelemen számára, hogy 1700-tól a neves kolozsvári jezsuita kollégiumban tanulhasson. 1704-ben, mikor a II. Rákóczi Ferencet (1676–1735) támogató császárellenes felkelők elfoglalják a várost, a tizenhét esztendős Kelemen (valószínűleg egy nagybácsi tanácsát követve) Rákóczi ügye mellett teszi le a voksot, és apródként, majd hű társként a száműzetés évei alatt egész életére a fejedelemhez köti magát. Akárcsak ura, Rákóczi , Kelemen is mélyen vallásos.
1707-ben Rákóczit Erdély és Magyarország fejedelmévé választják, ám a császári reakciós erők hatalmát folyton kemény kihívások elé állítják.
1711-ben Nagy Péter cárnál keres katonai támaszt, ezért Rákóczi Lengyelország felé indul, ám helytartója, Károlyi Sándor elárulja őt, és a fejedelem távolléte alatt megállapodást ír alá a császáriakkal. Rákóczi, és nyomában Kelemen, ekkor kezdi bolyongását Európán keresztül.
Előbb Angliába mennek (1712), majd Franciaországba, ahol öt évig van maradásuk. A Napkirály udvarában eltöltött évek lehetővé teszik Kelemen számára francia nyelvtudásának elmélyítését, és az új irodalmi tendenciák megismerését. Később vallási ismereteit is bővíti, és a szigorú janzenista tanok vonzáskörébe kerül.
A Habsburg Birodalom nyomása arra kényszeríti a francia hatóságokat, hogy a száműzöttek csoportját nem kívánatos, ám megtűrt vendégként kezeljék. Emiatt dönt végül Rákóczi úgy, hogy elfogadja III. Ahmet szultán felajánlott védelmét, mivel a szultán 1716-tól újra ellenséges viszonyba került a császáriakkal.
A következő évben Rákóczi embereinek segítségével a krími tatár és moldvai egységekből álló oszmán hadsereg lerohanta Erdélyt, ám Belgrád visszavételének hírére (II. levél, 61. old.) visszahívatta csapatait Erdélyből. Így tört össze ismét az erdélyi száműzöttek vágyálma, hogy győztesként láthassák viszont hazájukat. És noha az oszmán haderők továbbra is támogatják az erdélyi függetlenség ügyét, ekkortól Rákócziék törökországi száműzetése véglegessé válik.
A Rákóczi kíséretéhez tartozó száműzötteket, néhány köztes állomás után, nagy pompával fogadják Rodostóban, a mai Tekirdağban . Némely közösség azonban, különösen az örmények (XXXVII. levél) és a görögök (LIX. levél), noha Mikes állítása szerint keresztények voltak, mégis meglehetős bizalmatlansággal figyelték a betolakodó magyarokat, mi több, gyűlölték őket, és ha nem rettegtek volna a törökök megtorlásától, készek lettek volna bármi gonoszságot elkövetni ellenük. Szinte semmilyen kapcsolat nem alakul ki a zsidókkal (legalábbis a levelek tanúsága szerint), viszont ezek szerteágazóak és békések voltak a törökökkel (XLII). A törököket Mikes csak dicsérő szóval illeti, csak javukat kívánja, és azt reméli, egy nap keresztényekké válhatnak majd (LIX. levél). Ugyanakkor szellemi becsületessége arra indítja, hogy ne hallgassa el a ritkán előforduló túlkapásokat sem.
Mikes az Oszmán Birodalomba való megérkezése kezdetétől írja megkapó leveleit, 40 évnyi száműzetés alatt mintegy 207 episztolát, melyek kivételes segítséget nyújtanak ahhoz, hogy megismerhessük az ott élő emberek szokásait és hagyományait, melyet az erdélyi író a nyugati kifinomult irodalmár tekintetével fürkész. Különleges érzékenysége hajlandóvá teszi arra, hogy felülvizsgálja akár saját meggyőződéseit is, ha a tapasztalatai ezekre rácáfolnak. Mikes, anélkül, hogy megfeledkezne mély keresztény hitéről, sosem ítéli el mások hagyományait, a XXXIII. levél a vallásos és etnikai tolerancia valódi szintéziseként is olvasható.
A II. levélben például a tatárok felé irányuló kezdeti bizalmatlanságát a lelkesedés váltja fel, melyet e nép becsületessége és udvariassága vált ki. Vagy a XXVII. levélben, mikor a grúz hercegeket írja le, akiknek méltóságuk miatt díszes öltözékben kellett volna megjelenniük, ám a valóságban inkább a cigányokra emlékeztetnek, olyannyira rongyosak és rosszul felfegyverzettek. Vagy amikor leírja, hogyan kínálják szalonnával a vendégeket a bőkezű, cernavodai bolgár asszonyok Dobrudzsában.
Érdekesek az oszmán etikett leírásai is, mint például a CXXIX. levél, melyben a szerző részletesen feljegyzi, micsoda ceremóniával fogadta a szultán a magyar száműzöttek új hercegét.
Az olasz kiadás szerkesztője és fordítója gondot fordított arra, hogy a gazdag szakirodalmon túl széleskörű történeti áttekintés is szerepeljen a kötetben, illetve rendkívül hasznos összefoglalások legyenek Mikes Kelemen emberi és irodalmi kalandjának számos szereplőjéről is. Mikes levelei háromszáz év távlatából kínálnak valódi, személyes tapasztalon alapuló, egyedülálló betekintést az oszmán világba.



.: tartalomjegyzék