Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Október
2019 - Szeptember
2019 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - április
Cseh Katalin

Versek

BIZONYTALANSÁGOK

Mintha nem én volnék,
mintha valaki más
lakozna e testben,
idegen már a láz.
A félelem, a remény
szétterjed bennem,
mint valami repkény.
Ki vagyok? Miért vagyok?
Ki felel értem, ha meghalok?
Jó anya lehetnék és jó feleség,
jó barátnő és jó ellenség,
jó szakmabeli és háztartásbeli.
Lelkem a volnákkal csordultig teli.
Vágy gyötör naponta, sajgó, éles vágy,
a valóság kemény, de olykor lányöl, lágy.
Elbizonytalanodtam, érzem, Istenem,
kapaszkodni kellene… ez nem az én kezem.

VÁGY


Szeretnélek látni anya,
és téged is,apa.
Elképzelem, hogy
milyenek vagytok,
amikor éppen
citromba haraptok.
A tükör előtt állok, és
azt is elgondolom,
milyen lehetek én,
hogy nézek ki,
amikor szomorú vagyok,
és lóg az orrom,
vagy repesek az örömtől,
nincs már gondom.
Milyen vagyok,
mikor öl az unalom,
vagy éppen eláraszt
a lassú nyugalom?
Szeretnék látni mindent,
de semmit sem látok.
Bujkál bennem, keressétek
a világosságot...

CSÖNDVIRÁG

Minden virágot az illatáról
ismerek fel és tapintásról:
a rózsa, mint a bársony,
a tulipán fordított harang,
a napraforgó hatalmas tányér,
a kardvirág csupa harag,
a nárcisz, a liliom, oroszlánszáj,
azt mondják, gyönyörű mind,
de lelkemben egy másik virág
nyílik, meghitt csöndben virít.

Ez a virág a csöndvirág:
sokszirmú, bokrosan nő,
minden vágyat meg álmot
szépen és lassan besző.
Csöndvirág, illata nincsen,
olykor öntözgeti Isten,
csakis a vakok láthatják,
ők őrzik fenséges titkát.

ISTENHEZ

Megáldottál alázattal
és nem megalázkodással,
emberségem meghagytad,
de tele gyarlósággal.

Látásom tőlem elvetted,
magadnál felejtetted,
világtalanná tettél,
a fény elől elrejtettél.
Szemeim betört ablakok,
ilyenek mind a vakok,
tapógatózva járnak,
hiányban áznak-fáznak.

Add, hogy túl a fogyatékon,
túl minden esendőségen,
én is önmagam lehessek,
vágyakat feléd eregessek,
hozzád, én Uram Istenem...



.: tartalomjegyzék