Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - Május
Ablonczy László

Egyszemélyes comico-tragoedia

'Isten éltesse Kányádi Sándort!

Az első, az egyetlen tekercs forog: a játszma vége. Vagy épp a kezdete?
Árgyélus királyfi Thália papjának készült, de hogy Hekubát megsirassa? Avagy Ádámként botladozza át a történelmet? Petőfi a dali bolyongásban leari bolondként a fenyérig jutott, aztán a Nemzeti mindeneseként serért futott Megyerinek.
Hogy direkciók, al- és főrendezők osszák neki a szerepet, ha magára próbálhatja Arany János kalapját? Alapozni és sminkelni fölösleges. A színlapon áll: a drámát írja, kellékezi, ügyeli és éli. Súgóra nincs szüksége. És pirosítóra sem. Lobosra gyúl az arca, ha mondhatja. És mondja, mondja, mondja, hátha megértik…
Folytonos vándorúton a kordéval; sárdagasztó utakon és földrészek között, hogy a Nagyérdemű egybetereltessék! Isten háta mögötti, olajpadlós iskolában, templomban, könyvtárban és hatalmas színháztermekben: ím, itt vagyok! Igét mondok; a Halotti beszéddel is a feltámadást hirdetem. Szüntelen szünetnélküliségben. Jelmeztelen, öltözőbe se tér pihenni. Élete: egy tekercs, egy monológ-versfolyam. Örökös Peerként a nagygalambfalvi (fok)hagymát versenként hántogatja. Magját keresi fáradhatatlanul; a terepjáró nyűtte, stoplámpa-világította, álomtalan „Hó!-Reá!”-s évtizedek után a budai Attila utcában is. Arlequin, attilától ment’, mégis magyarul játszik. Ha a nagy utakban elfárad, Benedek Elek kútja fölé hajol.
Mímeli, hogy nyolcvan, noha egy van: a társulat ő maga. Egyberostált versei: drámagyűjtemény. Az ökuménia templomának harangozója, ki nyelvével kondítja a vészhíreket. Mert ugyan Világosnál sötétlik, de a Vers sötétben is világít. Virágmagokat ültet, ám repeszdarabok teremnek, francia, román, angol, német, finn nyelven is nyugtalanná sebesítve az emberi lelkiismeretet.
Vastapsos jutalomként Hiúsága is beteljesedett. Behavazott hajjal, hóvirágtalan márciusi csöndben, immár ama molyrágta nagyszalontai kalappal koszorúzottan üldögél padján, az Arany János nevét viselő földalatti állomáson. Hétköznapok milliárd kis keresztje nagykeresztté ékesedvén, szíve változatlanul Dél Keresztjének viselőse. Sivító-rázkódó szerelvények érkeznek; londoni szín, az emberi nemzetség ömlik szét; „Zúg az élet tengerárja”*; s ő egy tavaszkán mereng: vajha a földön és égben, az egyetértés vigaszával négy-öt magyar mégiscsak összehajolna! Estragon, Vladimir, Lucky, Pozzo Godot-ra vár. Mondd: Valaki jár a fák hegyén? „De gondolkozzatok, gondolkozzatok, a földön vagytok, s az ellen nincs orvosság.” Vitéz László, Paprika Jancsi és Bolond Istók Ábelt keresve bolyong a rengetegben. Örökös kor-doni sorsunk fölött csillag gyúl: neve pedig remény és félelem.

2009. március 15.

'


.: tartalomjegyzék