Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - április
2019 - Március
2019 - Február
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - Május
Ferencz Imre

Két vers

''A 80 éves Kányádi Sándornak

1. GYERMEKVERS

Napsugárral
cimborálva
megy a költő
kanizsára

az a kérdés
dombóváron
milyen kánon
jár a fákon

fától fáig
korból korba
csodálkozva
és csalódva

megy a költő
keresztúrra –
nála van a
költőtolla

egy évszázad
száz esztendő
alig három
emberöltő

száz vármegye
hogyha lenne
felolvasni
oda menne –

2. APOKRIF

Kilakoltatnak lassan
mindenből. Kilakoltatnak
az emlékeidből, az emlékezetből.
Kilakoltat a kor vagy a kór
múltból, jelenből, jövőből.
Ha nem azért, hát ezért.
Kitaszított leszel,
mint aki szított.
Rágalommal, jobb esetben
felejtéssel ebrudal ki
ez a század. Meglakolsz.
Kihagynak a történelemből,
mintha nélküle vagy nélküled
az hiteles lehetne…

Az is fáj,
az is dühít,
amikor azt mondják Budapesten:
ez egy határon túli magyar költő.
Ez az irodalmi trianon!
Belülről csatolnak szét,
osztanak meg horizontálisan
és vertikálisan.
Kedvem volna képükbe vágni
a Kossuth-díjat:
nesztek, Kossuth Lajos
ezt üzente!

Szabad vagyok már
és határtalan.
Én királyom, nagy királyom,
nem érdemes élni immár
Kolozsváron –
és meghalni sem érdemes,
mert nem lehet már
megnyugodni
a házsongárdi
temetőben!

lelkünk
sírtól
sírig
zokog –
fecske helyett itt már
kuvik üzen minekünk –
nagy
elődök
sírkövei
világ-
örökség
omlik
dől
hull
porba
naponta
hever
romokban –

Szabad vagyok már
és határtalan.
Bejártam a világot
Ázsiától Amerikáig.
Voltam Helsinkiben, Rióban,
és egyre erősebben érzem,
hogy vannak vidékek
legbelül.
Egyre élesebben
ragyog fel,
rajzolódik ki
a gyermekkori táj…

(utódal)

van egy hely
a kert végében –
arra tartok
elmenőben

az a hely majd
felragyog
ha kihunynak
a csillagok

Hargitafürdő, 2009. január 22.''


.: tartalomjegyzék