Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - Május
Borcsa János

Aki megért s megértet...

'Kijelenthető-e ugyan még, hogy az irodalom, pontosabban a költészet népe lennénk? Lehet, titkon még várjuk, hogy életünk megoldhatatlan kérdéseiben a vers által találunk megoldásokat…
Nem kétséges, persze, hogy minden sarkított kijelentésben túlzás is van. Mégis ragaszkodik ezekhez az ember, mert közel járnak az igazsághoz. Petőfi, Ady, József Attila, Weöres népe lennénk ugyanis.
Az sem lehet véletlen, hogy egy-egy nagy magyar versről könyvtárnyit írtak. Akár abból kiindulva is, amit Kányádi Sándor úgy fogalmazott meg, hogy „aki megért/ s megértet/ egy népet/ megéltet” (Játszva magyarul). Mert hiszen megértés, de legalábbis értelmezés lenne a műalkotás, a vers is, sőt a reflexió tárgyául a verset választó írás is. Nem lehet életidegen egyik sem. Nyelv által valósul meg ez is, az is. A nyelv pedig életünk része és történelmünk foglalata. Idők mélyéből és messzeségeket „átutazva” érkezik egy-egy szó a mindenkori beszélőhöz.
Könyvtárnyit írtak, mondottam, nagy magyar versekről, monografikus igényű nagytanulmány viszont kevésről született egyetlen szerző tollából. Kányádi rekviemje e kevesek közé tartozik immár, mióta Murvai Olga közreadta dolgozatát (Vers-rekviem. Kismonográfia Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című poémájáról. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2005).
Olyan alkotás a Kányádié, amelyet Illyés Gyulának az emberkatedrális-metaforája mintájára verskatedrálisnak neveznék, s amely valamiként Makkai Sándor tételét erősíti meg számomra, miszerint a kisebbség habár semmiféle „földi impériummal” nem is rendelkezik, politikában-közéletben kisebbségi tehát, de egyetlen impérium számára is lehetséges, a „léleknek, a jellemnek az impériuma”, azaz a kultúrában megvalósítható egyetemes értékalkotás számára is adott. (Magunk revíziója, 78.)
Nem is mulasztják el kiemelni ezt a Kányádi-életmű méltatói, hogy tudniillik „a huszadik századi ember legfontosabb kérdéseit, az ember egzisztenciális és ontológiai hazatalálásának vágyát” egyetemes érvénnyel formálta költészetté ebben a vers-rekviemben a költő. (Pécsi Györgyi: Kányádi Sándor. Pozsony, 2003. 9.)
A személyes és nemzeti emlékezetet szólaltatja meg ez a vers, magyar és egyetemes értékeket olvaszt egybe benne a költő, illetve ugyanilyen aggodalmakat, sőt lét és szellem végső kérdéseit fogalmazza meg polifon hosszúversében. De míg Mozart „a holtak üdvéért-nyugalmáért alkotott gyászmisét” – Murvai Olgát idézve –, addig Kányádi, akit az Ágoston-rendiek bécsi templomában végighallgatott Rekviem indított versírásra, „az élőkért aggódik.” (27.)
S ha úgy tűnik a költő számára, hogy a létet illetően lehet parányi reménye az embernek – „a tíz-húsz milliárd évnyi jövendőbe vethető hit a feltámadásra” –, akkor abban is hihetünk, hogy a befogadó szubjektumokba is beépülnek még versek, igazi értékek, gyarapítván ama lelki impériumot. Magát a kultúrát, amelynek Kányádi napszámosa s alkotó emberként nagymestere az egész magyar nyelvterületen – Szabófalvától San Franciscóig.


'


.: tartalomjegyzék