Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - Július
Tornai József

Versek

KÉT ÉGŐ TÜSKEBOKOR

Két égő tüskebokor
némelykor, érthető módon, véres
csókolózása után
került sor a lecsapásra, mikor
nyelvem a szeméremajkai között dolgozott,

egészen addig, míg a szobát
nem hasította át
újra és újra kezdődő sikolyok
fényjelzése a magány
földbe-ásott sötétségében,

aztán ő támadott
a vesszőmre, hamarabb,
mint gondoltam volna:
ott hullámoztam arca alatt,
a hajába kapaszkodva,

megfordultunk és elindultam
az elíziumba,
ó, addig kerestem Eurüdikét
a halhatatlanok között,
hogy elájultam,
micsoda ájulás!,
nem tartott tovább,
ameddig nyújtózkodni szokás
még reggel, fölkelés előtt,
ott lebegtettek a mellén,
hasán, combjain a Tízezeréhes Gyönyörök,

különös, hogy nem vesztem bele a sebébe,
annyira lüktetett,
teljes erővel el akarta
érni azt a küszöböt,
honnan már nem lehet
visszakapaszkodni élve,

a far következett,
négykézláb nekem kínálta
a legkényesebb, legholdasabb
asszony-eget,
hol játszottam, játszottam
csillag-háborúimat,

a két égő tüskebokor
háromszor gyújtotta újra magát,
és lombos ágaim kinyúltak
(egyik a másiknál elsimultabb),
mint akik virulnak tovább,
hogy a szerelem hús-fátylai
helyett átöleljék a halált.


A TÜKÖR IDEJE

Azt kérdezed, hogyan? Hajnalban,
még nem világosodott,
leszálltunk az ágyról és
pucéran odaálltunk
a nagy szekrénytükör elé.
Ádám-és-Évát láttuk, halvány szőrzetet,
egymást átölelve, csupasz mellünkkel
és vállunkkal, félhomályosan
kiválva a sötétből. Hogy
ez a szerelem képe-e, hogy
ez szerelmespárok fölkiáltása-e,
amint a sorssal szembehelyezik
combjukat és térdüket?
Mert az a két arc nem látszott,
a szemünk csillogása sem,
csak azt éreztük egy egész éjszakai
osztályozás után: elveszünk valahol
a mamutmagyar-időben, nem is jöhetünk
vissza, nincs jövője ennek
a két törzsnek, fejnek és lábnak,
a bőr kivehetetlen színének, az
átizzadt tenyereknek egymáshoz tapadva.
Ó, az ujjak reménye! Érted most már?
Kiengesztelhetetlen, mondtam magamnak,
de talán hangosan is, valakinek, valakiknek
és E. hátranézett, de ő
sem látta a megszólítottat,
megszólítottakat.


MA ÉJJEL

Ma éjjel nem kellett nitromintot
fújnom a nyelvem alá,
ma éjjel fölébredt a szívem,
gyerek-Nap, és négykézláb mászott
pocsolyában, erdőben gyönyörűen.


ALUDTÁL

Aludtál. Közel
bújtam vesszőmmel.
Amit írtál, nem hihettem,
ma sem hiszem el.

Csillagok néztek,
bezártad szíved.
Kit akarok ablakomnak?
Mégis csak téged.

Kő-időnk alatt
te is halott vagy.
Kiszakítom urnádból
a harangokat.


TAVIRÓZSA

A tavirózsa, a hazug dög megint
azt mondta, hogy szeret
és elvisz házába a nagy
víz mellé. Bujálkodik velem.
A tavirózsa, a hazug dög megint
túljárt az eszemen, nem jött, nem is jön,
hazudik a tavirózsa nekem is,
nekem is, kit a földön a legjobban szeret.


.: tartalomjegyzék