Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - Szeptember
László Noémi

Koszorú

1.

Nem nyelvemben: én hibáimban élek.
Állnak időm lapján, mint könyv a polcon.
Élek: figyelmem rendszerint megosztom
közöttetek, félelem, inger, érdek.

Bennetek ázik minden idegrostom.
Egyszer kilábalok, csak azt remélem.
Elapad minden gyáva szenvedélyem.
Éhen halok, vagy véget ér az ostrom

és eltűnünk, hibáimmal az élen.
A mindenségre szomjas cseszlehad
átpréseli a határon magát

és reméli, nem múlik észrevétlen:
homlok mögött, medencecsont alatt
évszázadokig villan át.

2.

Évszázadokig villan át
e földön az, hogy rajta állt a talpam.
Hogy hátat fordítani nem akartam
s nyugodtan léptem át a kapuját,

hogy rög legyek a ragacsos talajban,
fegyelmezett, csendes, hideg,
vagy napsütötte, átmenetileg,
amíg egy élet átcikázik rajtam,

amíg egy bolygó árnya átlibeg
földem egén, hogy lássák: megszülettem,
fázom, magányos vagyok, enni kérek,

ragaszkodom, míg él bennem ideg,
kíváncsi, hajszolt, vakmerő, ügyetlen –
így morzsolódom míg nyugodni térek.

3.

Így morzsolódom, míg nyugodni térek
és mellkasomban fészket rak az emlék.
Homokszem, folyton ragyogni szeretnék.
E nyughatatlan kívánság a lélek,

mondják sokan, és rögtön elhiszem,
mert szertefoszlott minden, amit hittem,
hátha kibírja ez, hogy átsegítsen
a végesen, az értelmetlenen.

És morzsolódom, rendületlenül,
minden időkben valaminek híve,
az idő mégis fölébem kerül,

nem mintha ez cseppet is keserítne,
fekszem nyugodtan, fekszem emberül,
nemes szándékaim fölé terítve.

4.

Nemes szándékaim fölé terítve
elismerem, hogy mindenem esetlen.
Nyakig gázolva az esetlegesben
hívom a hitet: lépteim segítse,

tartson előttem, mögöttem teret,
hogy úgy érezzem: valamerre tartok,
hogy száraz ág vagyok, mégis kihajtok,
ha erős bennem az igyekezet,

hívom a hitet, ami nem süket,
csak épp nem élő és hallása nincsen,
nem ütött szállást szép emlékeimben,
nem dajkálgatta félszeg röptüket,

így múlok el, mint eddig annyian:
magam, magam.


.: tartalomjegyzék