Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Február
2019 - Január
2018 - December
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - Szeptember
Ferencz Imre

Versek

NEM ÍRTAM SZERELMES VERSEKET

Juhász Gyula emlékére

húszéves koromban nem írtam szerelmes verseket
ne éljen senki majd a félrecsúszott nyakkendőmben
felidegesítettek feldühítettek mindig
a be nem teljesült szerelmek a költők szenvedései
a szerelmi költészet nem több mint madarak tavaszi
csicsergése nász előtt fajdkakas dürgése
sebezhetőség non plus ultrája

harmincéves koromban nem írtam szerelmes verseket
komoly családapa voltam már egy feleséggel két
gyerekkel a szerelem elragad mert ragadozó
jön mint a vihar levesz a lábadról ez a legnemesebb
emberi nyomorúság megigazítja állandóan
a félrecsúszott nyakkendőt –

negyvenéves koromban nem írtam szerelmes verseket
egyáltalán nem írtam verset akkoriban
nyolcvannyolcat mutatott a falinaptár
túlságosan csontos volt a hús akkoriban
állandóan fenni kellett a kést és káromkodni
a tenyerem piros volt a tapsolástól mint
a majom segge a családi boldogság
szerves része volt a sokoldalúan fejlett
társadalomnak akkoriban diszkréten csengettek
az ajtón barcochbázzunk mondták lássuk mire
gondolsz amikor nem gondolsz semmire –

ötvenéves koromban nem írtam szerelmes verseket
jöttek a bajok egymás után műtétek
kezelések gyógyszerek amikor a
hormonháztartás megbillen és az angyal helyett
az ördög főzicskél a test szegénykonyháján
a lélek hátat fordít fal felé fordul –
a félrecsúszott fekete nyakkendőben egyre
több halott él és egyre gyakrabban gondolsz
szívinfarktusra posztmodern prosztata-műtétre –

hatvanéves koromban nem írtam szerelmes verseket
ekkorra egyébként összegyűlt legalább száz
nyakkendőm a szekrényemben mindenikben élhetne már
félrecsúszva egy szőkeség vagy egy barnaság de nem él –
nagyapa lettem és valami új ismeretlen érzés
kerített hatalmába gyermekverseket írok
a madarakról melyek dalolnak csicseregnek
repedezett szürke szikla vagyok jól tudom
belőlem most forrás fakad hálaének –



EGY LYUKASÓRA EMLÉKE

minden tantárgy elmosódott már
az emlékezetemben fizika geometria
kémia orosz francia csillagászattan
csupán az az egy lyukasóra él még
bennem élesen elevenen feledhetetlenül
vártunk csendben pisszenés nélkül
nagy izgalommal eltelt öt perc jön
nem jön a tanár és nem jött élveztük
mint csínytevést melyben ártatlanságunk
igazolt talán a tanár megfeledkezett
esetleg elnézte az órarendet hogy milyen
óra lett volna nem is tudom mekkora
élmény felér egy győzelemmel el lehet
dicsekedni vele kicsengetés után
az udvaron –

egy őszi esős délelőttön egy
lyukasóra cinkos összekacsintás
egyikünk intett gyertek nézzétek
az egész osztály az ablakhoz tódult
kint sűrűn esett az eső szemközt az
autóbuszmegállónál a kapu alatt
egy szerelmespár várakozott késett
a busz is a szerelmespár félig átázva
ölelgették egymást csókolóztak vadul
mintha valami más bolygóról csillagról
vetődtek volna ide senkivel sem törődve
csókolóztak igaz senki sem volt közelükben
nem láthatták azt hogy mi bámuljuk
őket –

a lyukasóra az ablaküveg mozija
amikor a szerelem mint ázott veréb
a kapu alatt az őszi esőben –
igen ez nem rómeó és júlia nem
trisztán és izolda története volt a
világirodalomból –
egy ázott szerelmespár
valahonnan valahová átutazóban
talán egy tanár elaludt talán egy sofőr
elaludt frontbetörés lehetett ki tudja
most ezt utólag igazolni –
tizenhat évesek voltunk már nem gyerekek
még nem felnőttek azt hittük érettségünket
igazolni fogja majd az érettségi –



MEDDŐHÁNYÓN

Hó borítja
a meddőhányót.
Síléccel keresztül-kasul szelem.
Örvendezek a télnek.
Mögöttem perceken belül
befújja a szél a nyomokat.
Holnap már ki mondhatná,
hogy itt jártam, siklottam,
vidám voltam?!

*

Negyven évvel ezelőtt még
mélyen lent volt az ülepítő,
a völgy fenekén. Próbát vittem
onnan a laboratóriumba.
Emlékszel? A völgy oldalában
málnával szedtük tele a vedreinket.
Azóta feltelt a völgy,
mindent ellepett a meddőhányó.
Emlékünk, hogy ott jártunk,
lepkecsontváz a borostyánban,
vagy még annyi sem…

*

Volt múlt és lesz jövő.
Van jelen. Csak jelen van.
Hol volt, hol nem volt a múlt?
Hol lesz, hol nem lesz a jövő?

*

Sízek a behavazott holdbéli tájon.
Hol van innen Bogdanski Dolina,
a filmváros? Pár évvel ezelőtt
felépítették a forgatáshoz,
majd lebontották. Itt várták
az érsek érkezését
a kilátástalanság albérlői.

*

Semmit sem őriz meg belőlem a táj.
Még annyit sem, mint lepkéből a borostyán.
Csak én emlékszem még magamra,
mikor, hol jártam.
Csak én tudom,
ki voltam,
és ki nem voltam.
Hol voltam, hol nem voltam egyszer?
Hol leszek, hol nem leszek egyszer?

Sízek a meddőhányón,
a behavazott holdbéli tájon.
S mögöttem perceken belül befújja
a nyomomat a szél.


LÁBTÖRLŐ

Egy rongyszőnyeget szövök,
amióta élek.
Felszabdalt, felszeletelt,
csíkokra vágott
tarka nappalok,
sötét éjszakák,
színes ünnepek,
vasárnapok…
Évek, évtizedek gomolyáit
szőttem már bele
a mellyékbe,
mit az őseim vetettek fel.
Csattog az osztováta,
cikázik a vetélő jobbra-balra,
tekeredik a tekerőre
a vég…

Egy rongyszőnyeg
az életem.
Nem lesz belőle már perzsa
vagy finom szövet. Befejezem,
valamire még jó lesz talán…

Lábtörlő lesz
a pokol pitvarán.



.: tartalomjegyzék