Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - Október
Magyari Barna

Versek

HÓVIRÁG NYIT BŐRÖDÖN

keserédes majszolás ez
magánycsontot verscica rág
amikor egyedül vagyok
kihalt tér a franciaágy

tőlem magamig lépkedve
zseblámpát gyújtok s érvelek
testem mélyén villany nélkül
maradt egy egész génnegyed

apránként foldozom szívem
talán mégsincs minden vesztve
a csillagmintás égbolttal
álmokat smirgliz az este

alig fog a líra rajtam
a mondat ujja vértelen
de hóvirág nyit bőrödön
ha tavaszunk elképzelem

KÖZÖTT

a magány terpeszállását
hétszer is eljátssza az est
holdfénnyel sminkeli arcát
Szeghalom Vésztő Budapest

a tegnapot a holnapot
egy tollheggyel nyitom-zárom
nagy jóslás ez kártyák helyett
betűket vetek az ágyon

összkomfortos mondatomban
örömöt ad fiú lánynak
máskor az édeni órák
mint egy békát kiutálnak

valahol zene szól de csak
belül érzem a lét bálját
lelkemet az ingerek hol
táncba viszik hol cibálják

gyurmáz az idő számára
a percek apró sikerek
születés és halál között
csábító múlás integet


A HÚS JELMEZBÁLJÁN

mesterséges vagy mesteri szellő ez
sejtek közt lebeg a meleg
az ösztönök kazánja mindig átfűt
tudatosból önkívületbe
hajdani nagyszalontai házunk udvarának fűszálaival
még ma is sikeresen ingerel a gyermekkor
azt is tudom húszévesen sohasem sikerült megfejtenem
vajon az Arany János-versharmattól vagy Toldi Miklós könnyeitől
volt-e nedves minden nyári hajnalon a Csonkatorony töve
akár egykor a Kölesér-parton a régi vasgyárból
most hatalmas zaj szűrődik az agyból
kedvenc városaim templomtornyait átkalapálja az emlékezet
aztán ha csend lesz végigszagolok mindent
mi ez az égett szag az énekben
a szív pislákoló tüzei kojtorognak
vagy elképzeltem hogy egy szépasszony szoknyájának szélét
bennem meg-megperzselik a gének

most féktelen nagy száguldozást érzek
álmok futnak neki a csontnak
s egyedül nagyokat koppan a lélek
ma éjjel húsom jelmezbálján magánynak
öltözött az élet



.: tartalomjegyzék