Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2006 - December
Ferenczes István

Nagy Gáspár laudációja

Álltunk Csíksomlyón a Jézushágója alatt, a golgotás októberi verőfényben, tiszta, acélkék volt az ég, úgy sóhajtottál bele a délutánba, mint a hazaérkezők. Én azt a sóhajt szivárványhídnak véltem, amely valahonnan a Kis-Somlyó fölötti pünkösdi hajnalokból tündöklik fel, s valahol Pannonhalmán, Bélbaltaváron hull alá, átölelvén az egész Kárpát-medencét. Gyermekkorom óta tudom, hogy ott, a Szalvator-kápolna tövében van egy hely, ahonnan hétszer szól vissza visszhang az igazaknak, a tisztáknak, a fiúknak, akik „Naplót” írnak az „örök nyárról, amikor elmúltam 9 éves”:

„a sír
                        NIncs sehol
a sír                                                 a gyilkosok
a test                                                                             se ITT
                        NIncs sehol
a test                                                                             se OTT
a csont                                             a gyilkosok
                        NIncs sehol
a csont

                                        (p.s)

                        egyszer majd el kell temetNI
                        és nekünk nem szabad feledNI
                        a gyilkosokat néven nevezNI!” (1983)

És bizony eljöttek „megróvások, a kétségbeesések s aztán a kétségbevonások” azokért a versekért, amelyek a Tiszatájban jelentek meg akkoron, amelyekre nemcsak „egy félelemtől / átlyuggatott / ország roskad(t) / a versek betűire”, hanem mi, az anyaországtól messzire hullottak is felemeltük fejünk, mert „susogott fölöttünk is a judásfa”, és „jött a nyűszítve támadó gyávaság / a rémület hókuszpokusza” és „beáradt a dögszag”...
Ezek a versek visszhangzottak bennem akkor, amikor először jártunk Csíksomlyón, drága Nagy Gazsi, s most már tudom, hogy NI-t eltemettük, és nem feledünk, és nevén neveztettek a gyilkosok is, de továbbra is közöttünk járnak. Veled mondom hát: „De / tűnünk tűnődünk tüntetünk / a legtöbbje és jobbja is / csak befelé / némán – / És hümmögünk: / ez volt a föld / ez volt a kor /ahol és amikor / élnünk adatott / kifosztva bénán.”
Nem tehetek mást: megkeresem a Kis-Somlyó oldalában azt a hétszer visszhangzó helyet, és belekiáltom – mint a Szűzmáriás királyfiakét – nevedet a felkelő Napba.


.: tartalomjegyzék