Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Szeptember
2019 - Augusztus
2019 - Július
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - Október
Ferenczes István

Hangtalan magyar Miatyánk

Azért szeretek Tánczos Vilmos neves kolozsvári néprajzossal Moldvába járni, mert számára az ottani csángó-magyarok nemcsak „adatközlők” (vagy nemcsak azok), hanem elsősorban emberek, sorsverte, identitásukban megzavart emberek; nemcsak az örökkös kisebbségi sorsnak a megszenvedői, nemcsak egyedül a Jóistenre bízott, ágrólszakadt árvák, hanem elsősorban a romániai zűrzavaros társadalmi való s a természet vakerős szeszélyeinek is kiszolgáltatott halandók, gyarló, esendő emberek. A vele megtett bolyongások egyik legdöbbenetesebb élménye északon, a kutatók által is a legfélreesőbbnek tartott csángószigeten, a moldvai magyarok szórványának tekinthető Prágurok, Csórák és Jazul Porkuluj fölkeresése alkalmával történt.
Késő délután érkeztünk Jazul Porkulujba. A Szent Antal tiszteletére épült deszkatemplom körüli téren álltunk meg. Épp a csordát hajtották haza. Láttunkra főleg idős asszonyok és gyerekek sereglettek össze. Egymás szavába vágva elmondták, hogy őket a Jugánból telepítette ide annakidején a román állam, ennek emlékére minden évben hatvan kilométert gyalogolnak keresztaljával az ősi szülőhelyhez. Közben azt is megtudtuk, hogy egyházilag Saveni-hez tartoznak, onnan jön a pap, ha jó idő van, mert ha esik, akkor megközelíthetetlenné válik a kicsi falu. A családok nevei mind magyar hangzásúak, de már senki sem beszél magyarul.
Tánczos Vilmos filmez és fényképez. Imádságokról faggatja őket, magyar imádságokról. Nem tudnak. Arra emlékeznek csupán, hogy amikor kicsike leánykák voltak, az öregek magyarul is mondták a Tátöl nosztrut, a Bukurö-te Mariát. Tánczos a felvevő mögött elkezdi mondani az esti hálaadó imádságot: „Én lefekszem, én ágyamba, minden esti koprosómba…”, majd a péntekit: „Ma péntek, annak es szent napja…”, és így tovább, amikor valami csoda történik: az egyik öregasszonynak megmozdulnak az ajkai. Amire Tánczos a Miatyánkot kezdi mondani, a néninek már imádságra mozdulnak az ajkai. Én, aki elfogulatlan szemlélem az egész ceremoniát, ledöbbenek. A néni Tánczos Vilmos után mondja, hangtalan, de mondja a magyar Miatyánkot. Döbbenetünkben észre sem vesszük, hogy közben fekete lett az ég, s hogy szibériás méretű, mind gyakoribb villámlások fényénél történik ez az adatgyűjtés.


.: tartalomjegyzék