Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - December
Ayhan Gökhan

Favágók

Kilenc leírás

Szőcs Gézának, szeretettel

„Itt magunk vagyunk,
se szeretők, se italok, se elvek...”
(Csiki László)

1.
A férfiak a ház végében álló vödör vizével mosdanak. Egész éjszaka fagyott, az ablak párás. Dér. A fű dermedten leng az erős széltől. Hajnal. Ilyenkor a leghidegebb. A nők még az ágyban, mindegyikük alszik. Álmos testük forgolódik a melegben. A férfiak megszokták, ismerik a korai kelés szabályait, a hideg az életük része, a fagy, nem törődnek vele. A borzongást, a forró kávé után lehúzott felest a szertartás részének tekintik. Favágók. Súlyos fejszékkel indulnak az erdő felé. A dombon át kell vágni, azon túl kezdődik a fenyves. Egész nap ott vannak, délben az asszony hoz ennivalót a házból, szerencsére fél óra alatt megjárja az utat. Férfiak. Favágók. A karjuk együtt mozog a levegővételükkel. Sokuk szeretné, majd a halála után ott, az erdőben temessék el, hogy a földön keresztül a szeme majd az eget lássa. A tobozillattól duguljon be az orra. A test a természeté, jogosan vesz hát vissza minden anyagot.
2.
Tudták róla, hogy hat évet töltött különböző munkatáborokban, Szibériában. Amióta visszajött, alig szól valakihez, a diktatúra minden mondatot elvett tőle. A fáktól nem retteg, jól érzi magát köztük. Nem messze, az erdő mellé épült faházban él, egyedül. Asszonnyal utoljára a munkatáborok előtt volt. A templomba is mindig egyedül, utolsónak érkezik, és elsőnek megy el. Erdőember, a faluban így becézik, az állatok barátja. Azt mondják, a munkatáborban eltöltött évek alatt kiveszett belőle a kedvesség. Arcát szőr borítja, mohaember, így meg a gyerekek csúfolják. Nem bántja, nem törődik velük. Minden falunak megvan a maga fájdalma.
3.
A templom előtt térdel, mindig a szentmise végén érkezik. Arcával felfelé nézve könyörög. Szégyelli, amit csinál, de hiába, nem tud mit tenni, a családot el kell tartania, az egész falu tudja ezt róla és adakozik. A keze végén csonk, néhány éve vesztette el, amikor egy elszabadult, rosszul működő fűrész csuklóból levágta. A favágáson kívül máshoz nem ért, nem is akart soha. Kap valamennyit, az viszont kevés. Az emberekre bízza magát. Segítik. Mást nem tehetnek.
4.
Nem emlékszik már senki, valaha kié volt a dombon húzódó szőlő. Azt tudják, hogy amikor a háború betódult a faluba és jelenlétével megkongatta a vészharangot, attól fogva eldőlt a szőlő sorsa, a pusztulás várt rá. Az, akié volt, és akire jó ideje senki nem emlékszik, nem tudott mit tenni ellene, a karókon a háború után többé nem volt gyümölcs. Ismeretlen kór támadta meg, beszélték a favágók egymás között, akárhányszor mentek el a pusztuló szőlő mellett, mindig felemlegették. Beszélték még, hogy a háború, az erőszak kényszerítette tiltakozásra, ő többé nem hoz szőlőszemeket, nem ad bort a zsarnokoknak. A falu öregjei többnyire ezt a feltételezést fogadták el.
5.
A rend tagjai szerették a favágókat. Sokat jártak tanítani az erdőbe, a munka szünetében beszélgettek velük. A nagydarab férfiak között egész aprónak tűntek. Amíg a favágók ettek, a szerzetesek felolvastak a Bibliából. Az erős férfiak hittek Istenben, korábban kérték a papot, áldja meg őket és a fejszéjüket. A kivágásra ítélt fákat a fejszéjükkel beléjük vésett kereszttel jelölték.
6.
Férfiak, munka nélkül. A kertben ül három jól megtermett férfi, az asztalon vodkásüveg. Isznak. A tél lassan elér ide, az ország majd legkisebb falujába, tudják ezt, egyikük köhög, beteg a tüdeje, nem érdekli, vékony kabátban ül, az alkohollal melegíti magát. Egyszer találtak egy angyalt, meséli az egyik de már nem élt, nem bírta ezt a környezetet, belehalt szegény. Ott, a csap alatt ástuk el a fehér testet. A többiek nem kételkednek ebben, tudják, a falusi ember nem hazudik. Hát még a favágó.
7.
Sötét füst a házak felett, a tél lehelete. A vidék a hótól súlyos tekinteteket vonzza maga felé, egy falubeli gyerek tűnt el így néhány éve, kis testét a hóba süppedve találták meg másnap reggel. Ilyen a tél, magához láncolja az embert. Nem tudja, az ember nem bírja, belehal ebbe. A szeretetbe néha bele lehet. A favágók jól ismerik a telet, lehajtott fejjel mennek el mellette. Az erdőben ilyenkor is akad munka, tüzelőért járnak ki, onnét hozzák a meleget. A holtan talált kisfiú arca a fagy ellenére piros volt, egy asszony azt állította, mosolygott szegény, amikor elaludt.
8.
A falu halastava telente befagy, száraz lábban könnyedén átmehet az ember rajta. Egy decemberi nap reggelén egy férfit láttak, amint a tó kellős közepén állt és fejszével ütötte a lábainál feszülő jeget. Múlt éjszaka a kocsmában, az asztalt ütötte és a felesége nevét kiabálta a füstbe, alkoholba bele. Állítólag elhagyta, értesült róla mindenki. Akik látták, nem aggódtak, biztosra tudták, nincs az a fejsze a világon, ami képes ezt a jeget megrepeszteni. A férfitől messze kis termetű madarak sétáltak a felkelő nap homályos fényében.
9.
A temető kapujánál álldogáló tömeg nagy meglepetésére a koporsót fejszével a tetején hozták. A kíváncsiak összesúgtak. A halott favágó özvegye és a többi családtag szorosan a koporsó mögött haladt, nem hallottak semmit a mögöttük lépdelő tömeg pusmogásából. A szertartás és a temetés csendben lezajlott, a koporsót a fejszével együtt helyezték a gödörbe. Az asszonyt a temetés után megkérdezték, miért a fejsze? Azt még értik, hogy favágó volt, de a sírba minek az neki? Az asszony csendesen azt válaszolta: azért, mert sose lehet tudni, a Jóisten meggondolja magát, és szegény uramat feltámasztja, ott, a koporsóban meg nem kap majd levegőt, ki akar jutni, és ha a fedelét sikerül leszednie, akkor még ott az a hatalmas föld, hát akkor pedig jól jön az a fejsze, magyarázta a kisírt szemű asszony, a többiek méltóságteljesen bólintottak, mint akik a világon mindentmegértettek.


.: tartalomjegyzék