Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - December
Nyilas Attila

Serteperte a szonett körül

ÍRÓKONFEKCIÓ
[Montázs Pollágh Péter esszéjéből]

„Hommage-ok, haikuk, limerickek, (csonka) szonettek.
Műveltségi panelekre bárgyúmód rájátszó szövegek.
A hagyomány talpának erőtlen nyalogatása. Látványos
gesztusok, sikeres szerzők mondatainak kényszeres

citálása. Reflektálatlan tetszelgés. Frusztrációk szőttese.
Frusztrációkból szőtt ragacsos háló. Nem kritizálok,
építek. De mit? Árnyékstruktúrát, mások formáit, mások
mátrixait. (Was ist tét?) A letisztultság giccse. Például

a kilencvenes évek legelején körbejárt az ukáz: már
hivatalosan is lehet szlengben írni. További ukázok:
Intertextust!, Travesztiákat!, Haikukat!, Limerickeket!

S a kiskatonák el is kezdtek »alkotni« – sajátos etikai
lustasággal, érdekérvényesítő hiperaktivitással. Dominó-
dicsérettel: körbe a formán, egyformán. Írók spájzban.”


KÖZ
[Hiányos Bedecs László-idézet]

„De vissza a vershez! Azaz az olyan
eltemetettnek hitt költészetkel-
lékekhez, mint a megszámlált szótagok,
a sor- és a strófavégi cezúrák,

egyáltalán a strófa és a vers-
forma. A szonett ezerszer kijátszott
lehetőségei, az újabb és
újabb nekifutások, a mondvacsi-

nált poétikai kihívások,
az ezzel a súlyosan terhelt hagyo-
mánnyal való színpadias birkózás

jó ideje inkább unalmat áraszt,
mintsem feltüzel. A kérdés nyilván az,
szerző miért kezd efféle projektbe.”


AZ AJÁNDÉK

„Magánosan szálla le a hegyről. Midőn azonban
az erdőbe ért, hirtelen aggastyán szólítá meg:
»Nem idegen nékem ez a vándor: évekkel ezelőtt
erre ment vala. Akkoron hamvadat vitted a hegynek:
ma pedig tüzedet akarod völgynek vinni? Mit akarsz
az alvóknál? Gyanakvók ők a remeték iránt. Azon-
képen, amint ágyaikból ember lépését hallják, azt
kérdezik, merre tart a tolvaj. Mit hozol te nékünk?«

Mi adni-valóm volna számotokra! De eresszetek el
gyorsan, hogy csak ne vegyek el tőletek semmit!
És
elválának, nevetve. Mikoron azonban Nyilas Atilla

egyedül maradt, im-ígyen szóla szívéhez: Vajjon
lehetséges-e? Ez az öreg szent az erdejében még sem
-
mit sem hallott volna arról, hogy a szonett meghalt?!”


.: tartalomjegyzék