Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Szeptember
2019 - Augusztus
2019 - Július
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2009 - December
Borsodi L. László

Versek

MENTSÉG

Azt hiszed, órákig a kerti kapunál ácsorogtam, azt hiszed, nem tudtam rászánni magam, hogy rátegyem kezem a kilincsre, és végül lenyomjam, pedig csak egy pillanat volt az egész, amíg a zsebembe nyúltam, megnéztem, nem hagytam-e otthon a házkulcsot, hát kezem visszamozgott, elsüllyedt, fölmerült, de kifogást nem talált, otthon maradt a kulcs, a ház, az asszony, a nagymamáim, a közeli szomszédok, a távoli rokonok, és mindazok, akik nem siettek a vonatra, csak én, érted, egyedül én ácsorogtam, azt hiszed, órákig, pedig dehogy, egy mozdulat, és látod, itt vagyok, itt állok üres kézzel, mosolytalanul, itt vagyok, kissé fáradtan (ha sajnáltatnám magam, milyen lenne, de lemondok róla), elsurrant a fény is, itt vagyok, hogy felém fordulj, rám nézz, és jóvá tedd bennem, ami magadnak feloldozhatatlan, ami egyetlen vigaszom lehetne ezek után, ha jelét adnám, hogy jó nekem, ha megértenéd, hogy ez az egyetlen mentséged, de nem.

KÖRFALAK

A reggeli ablakok frissessége öröm lehetne, ha nem a belső udvar homályában mártóznának meg, de a tér körbefutó falainak súlyos szaga nem emlékezik igazi fényre, tiszta esőkre.
Besurran a nyílásokon, a párkányokról először fűtőtestekre, csövekre, majd a padlóra kúszik. Bútorok arcai mögé rejtőzik, könyvek lapjai között keres menedéket. Reggelekkel áltat, hozzád simul, fiókokból leselkedik rád, ablaknyitó szerepekbe bújtat, éjszakádba fészkeli magát, és csöndben szorosabbra húzza a nyílászárót, kisebbíti az ablakszemeket.
Egyre közelebb táncolnak a körfalak, és a függönyön túl hegyekről álmodsz, súlyos, napokig tartó havazásra vársz.

KOCCANÁS

Most zöld. Most zöldessárga. Most piros. Piros és barna. Egy üveggolyóban lesznek bármivé. Koccanás, és szétfolynak. Legyen a nevük őszi kísérlet, legyen a nevük Csókolózó szerelmesek, akik közül csak egyiket viszi mennyébe az angyal. Apró mozdulatokat tesz kárpótlásul, hogy így sikerült. Megváltás helyett újabb színkombinációk, guruló üvegévek. Névtelen vázlatok születnek majd, alakok, akik vonulnak tűző napon, végtelen esőben, lucskos földön bolyonganak. A koccanás hangját idézik, idézgetik, arcukat keresik a tájban. Nem találnak haza az atyai házba.

ÚJRAÍRÁS

A gyűrűző víz a széleket simogatja: a hullámzó fodrokkal madár játszik. Csőrével köveket kavar fel, iramodó halak után kapkod, visszavonul. Megrebbenti szárnyait, tollai között kutat.
Tudja, a sodrás máshol erősebb. Máshol apró sziklákon csigák és csigaházak találkoznak, az érdes részeket moha nyugtatja, szelídíti, a felszín alatt hínár himbálózik.
Itt felhők csacsognak, kalandoznak: szárnyával óvatosan megérinti őket, a pillanat kék illatába mártózik, a száguldás kábulatára gondol. Egy mesében griffmadár volt, máshol azt írták, nagy vizek fölött zöld ágat vitt a szájában.
Most a vízbe csúszik, a mélységet választja, míg újra nem írja szerepét az idő.


.: tartalomjegyzék