Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2010 - Január
Szálinger Balázs

Oidipusz gyermekei (részlet)

ŐR/SZOMSZÉD hozza Antigonét


Mi ez? De hát ez, akit hoznak,
Ez Antigoné, nem?

LÁNY
A boldogtalan Oidipusz lánya.

FÉRFI
Jaj, hát mit tettél, te szegény kislány,
Csak nem szegted meg a törvényeket,
Hogy így hoznak, mint egy bűnözőt?


Ó, istenek, milyen koszos ujjak
Érik ezt a rózsaszínű bőrt.

LÁNY
Tényleg, most mi van?

ŐR/SZOMSZÉD
Íme, itt a lány. Ez volt a tettes.
A sírnál fogtuk, amikor visszament.
Hol van Kreón? (jön is Kreón)

KREÓN
Mi ez? Mi folyik itt?

ŐR/SZOMSZÉD
Uram, az ember
Ne esküdjön soha – az élet cáfolat!
Nemrég úgy terveztem, menekülök,
Nehogy mint egy bűnözőt, elveszejts.
Magam is meglepődöm, hogy itt állok,
De hát itt a helyem, a küldetést
Íme, teljesítettem: kiadom
Azt, akit égen-földön keresel.
A lányt akkor fogtam el, amikor
A sírt rendezgette nagy komoran,
Dúdolt közben fájdalmas arccal,
Messze révedt, körbe se nézett, odaléptem,
És már meg is volt a válasz az összes
Kérdésre: a tiédre, az övére.
És… az enyémre is. Szabad vagyok
Tehát, itt se vagyok már.

KREÓN
Annyit látok: hozod. De hogyan és hol
Találtad őt?

ŐR/SZOMSZÉD
Most mondtam el. A férfit
Ez szórta meg homokkal. Ég veled.

KREÓN
Nem-nem, állj! Ez igaz? Nincs tévedés?

ŐR/SZOMSZÉD
A saját két szememmel láttam,
Ahogy eltemeti, ez sem elég?

KREÓN
Bajkeverő! Hiszen azt mondtad,
Hogy nem tudod, ki volt. Most meg hogy
Láttad…? Tudod, ki ez? A fiam jegyese,
Hercegnő, a nagy király idősebbik lánya.

ŐR/SZOMSZÉD
Tudom… de félreértesz, csak hagyd, hogy magam
Vigyem a szót, ne szakíts félbe.
Kétszer temette el.

KREÓN
Azt se tudod,
Hogy mit hazudj, igaz? Gyere ide, kislányom.

ŐR/SZOMSZÉD
Várj, várj, megint… jaj, uram, kérlek,
Hagyd, hogy elmondjam.

KREÓN
Nem, ne mondd el:
Foglald össze.

ŐR/SZOMSZÉD
Kemény szavadtól
Megrémülve kotródtam innen el,
És társaimmal mentünk a hulla
Helyéhez, hogy róla a port
Lesöpörjük. Megtettük, és mivel
Óriási szél támadt, s a szemünk
Megtelt homokkal, gondoltuk, kivárjuk
A szélcsendet, s egy sziklához leültünk.
Mikor elült a förgeteg, magában
Álló nőalakot láttunk a holttest
Mellett guggolni, és keservesen
Dúdolt, sírt, énekelt, jajongott,
Épp úgy, mintha anyamadár tért volna
Vissza a fészkéhez, amit a rétek
Vadjai már azelőtt kiraboltak.
Kezébe aztán új homokot markolt,
Magasra tartotta a díszes korsót,
Hármas áldozattal vette körül
A testet, ahogy a hagyomány rendeli.
Mintha nem is ezen a szép világon
Lett volna, egészen közelre engedett
Minket, nem hallotta meg lépteinket,
S amikor lefogtuk, meg sem lepődött,
Fejét felszegte, szavamra: ijesztő
Volt és elszánt… Olyan volt,
Mint aki, ha kell, gyönyörű nemesvad,
Kimért, királyi, szépséges, finom –
De ha akar: szutykos, visszataszító,
Mocskos szájú és bárdolatlan…

NŐ (szomorúan)
Fegyelmezze magát. Ő egy királylány.

ŐR/SZOMSZÉD
Semmit sem tagadott, szemében
Egyszerre volt beletörődés,
Egyszerre az, hogy fölfal, ha akar.
De nem akart. Jött, és… nézd a szemét…
Neked is maradt némi gyűlölet.


Ne úgy mentse magát, hogy rosszra festi
A másikat.

ŐR/SZOMSZÉD
Nem élvezem, elhiheti.
Nekem öröm mellé bánat keserve jut:
A királylányt én kedveltem mindig is.
Józan, okos, erős lány, elesettek
Pártfogója. Lesütöm a szemem,
Hogy az ő halála menti az életem.

FÉRFI
Hát az ítéletet, már azt is te mondod meg?

ŐR/SZOMSZÉD (Kreónhoz)
Kérdeztél, uram, válaszoltam.

KREÓN (Antigonéhoz)
És te csak állsz, lehajtod a fejed,
Aláírod, hogy megtetted? Nem is cáfolod?

ANTIGONÉ
Aláírom, s tagadni nem fogom soha.

KREÓN (az Őrhöz)
Te meg hordd el magad, a vád alól
Felmentve vagy, te rettenetes ember.
(ŐR/SZOMSZÉD hátrálva el, Antigonéhoz)
Te meg beszélj. Tudtad-e, hogy
Amit tettél, megtiltottam előtte?

ANTIGONÉ
Tudta boldog, tudta boldogtalan,
Úton-útfélen hirdetik.

KREÓN
De mégis
Megszegted a parancsot.

ANTIGONÉ
Nem, követtem.
A Zeuszét. Ez nem a legnagyobb bűn.

KREÓN
Szemtelen vagy, nem ismerek rád.

ANTIGONÉ
Inkább gyáva voltam az ő parancsát
Megszegni – én ahhoz senki vagyok.
Ez nem tegnap vagy ma lépett életbe,
Nincsen halandó, ki nem ismeri,
Nincs halandó, aki tudná, hogy mióta
Áll – de áll. Te is ismered.

KREÓN
Ha logikát
Találok is a szavaidban, az értéktelen,
Mert átmossa a gyűlölet. Látod magad?

ANTIGONÉ
Látnak az istenek – olyan erővel
Küzdök a rendelésükért, akár te
A városért. Ők lássanak. Ne te.

KREÓN
Nem félsz, hogy meghalsz?

ANTIGONÉ
Ó, dehogynem.
De nézd meg a családomat: az élet
Nem folyamatos félelem? Dehogynem.
Kihalni innen, ráadásul úgy,
Hogy az isteneim parancsait
Követem, tudd, Kreón: tiszta haszon.

KREÓN
Te nem tudod, hogy mit beszélsz.

ANTIGONÉ
Viszont
Tudom, hogy mit teszek. Csak az fáj,
Hogy butaságnak gondolod, pedig:
Ész van benne – s egy hasonló eszű
Ember értené csak meg, hogy mi vezetett.

FÉRFI
Az szavai is élesek. Az apja
Vére folyik benne. Ez sem akárki.

KREÓN
Tudod, kislányom, akiben
Erő van és gőg van és indulat,
S nincsen benne belátás, hogy úgy mondjam:
Hajlékonyság, az az ember a bajban
Nem hajlik, de… törik. Te a
Gőgödet úgy hizlaltad fel, hogy Théba
Törvényein tetted túl magadat,
Théba testén lettél öntudatos,
És Théba ellenében.

ANTIGONÉ
Nem igaz,
Nem te vagy Théba.

KREÓN
A thébaiaknak csak én jelentem
Thébát, a békét, és ezeknek
Tekintélyét. Te megbontod a rendet.
Ha jót is akarsz a saját eszeddel,
Te is tudod, hogy mit érsz el vele.
Divat lesz majd az ellenszegülés,
Zűrzavar lesz, az utcán tömegek,
Mert nem félnek. Az állam mint tekintély
Nem rettegés, sokkal inkább biztonság.

ANTIGONÉ
Előre üdvözlöm a követőket,
A mocskos szájú, rosszakaratú
Bűnözőket, akik ezen a példán
Erőt kapnak majd, hogy fellépjenek!
Rendnek lennie kell, de az a rend ne
Álljon istenek elleni parancsokon,
Igaztalanságon és hazugságokon,
Thébának ki kell még hevernie
Néhány gyújtogatást, hogy talpra álljon.
Lesz majd utánad is férfierő,
Ami megfékezi a csőcseléket,
Ő majd épp a te példádon tanul,
Bölcs lesz, erős és igaz ember.
Ez a tiéd, amit védesz, dehogy tekintély:
Ez butaság, Kreón – hogy is mondjátok?
Női erény… és úgy ragaszkodsz
Hozzá, szakasztott, akár egy ripacs,
Akiben híján az önbizalom.

KREÓN
Ez a nő nem hagyja büntetlenül,
Amit tettél – megismered a férfit,
Aki dönteni nem fél.

ANTIGONÉ
Lássuk azt.
Mondom, azt a sorsot hívod magadra,
Amit mondtam – és veheted akár
Ígéretnek, s ha kell: átoknak is.

KREÓN
A legrosszabb halál legyen a sorsod,
Neked és a cinkosodnak. Iszméné
Nagyon zavart tekintettel vegyül
A házinép közé egy ideje:
A tervedről tehát nyilván tudott.
Az ilyet én még jobban gyűlölöm.
Te elvakult vagy, de ő kétszínű.

ANTIGONÉ
Kezedre adtak, meghalok. Mi kell még?

KREÓN
Semmi több, csak amit mondtam.

ANTIGONÉ
Nekem
Amíg élek, és nem élek sokáig:
Minden szavad terhemre lesz, Kreón,
Úgy, mint neked minden, amit én mondok.
De még elmondom: én dicsőbb nevet
Mással nem is szerezhetek, mint azzal,
Hogy eltemettem a testvéremet.
Kéretőzz be a suttogó homályba,
Ahova nem ér el a félelem:
A cselédektől a főrendekig
Mellettem van mindenki – csak neked,
Csak egyedül neked nem fedi fel
Senki, amit gondol az ügyről.
Itt te vagy egyedül, nem én.
Az ilyet hívják zsarnoknak, ugye?

KREÓN
Téged Thébában senki sem dicsér.

ANTIGONÉ
Félnek tőled.

KREÓN
Te nem. Tehát te vagy
Itt egyedül.

ANTIGONÉ
Testvért meggyászolni – ugyan:
Ebben maradnék én magamra? Így szokás.

KREÓN
Nem volt testvéred az a másik is?

ANTIGONÉ
Édes testvérem volt, apánk, anyánk közös.

KREÓN
Az ő emlékét mért nem ápolod?

ANTIGONÉ
Ő nem vádolna ezzel.

KREÓN
És a rosszat
Meg a jót egyszerre elsiratod?

ANTIGONÉ
Nincs jó, nincs rossz: a testvéreim voltak.

KREÓN
Hazánk ellen vonult az egyik, s a másik
Hazánkat védte.

ANTIGONÉ
Most már Hádész
Országának egyenrangú lakói.

KREÓN
Nem lehet ott lent se bonyolult a mérce.
Jó és rossz. A rosszat gyűlölöd, ha földi.

ANTIGONÉ
Nem gyűlölni: szeretni jöttem én.

KREÓN
Menj hát utánuk szeretni, te rém,
De ahol élek, nem lesz asszony az úr.


.: tartalomjegyzék