Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2010 - Február
Sántha Attila

Versek

HETEDIK RAZGLEDNYICA

Amerre néztem, a sarat láttam.
Ólmos esőben emeltem a lábam,
egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét,
mint póniló a lovardában.

Én, ki annak idején nagy,
nyílt tereket kértem az unokámnak,
egy, kettő, három, négy, raktam a lábam,
még csak nem is szaporáztam.

Így mentek annak idején a dédapák,
a dédanyák, emlékezetük legyen áldva,
egy, kettő, három, négy, mentek sorra,
belelépve egymás nyomába.

S most látom csak, a honfivér mit ér,
mely idehozta őket a tábor sarába:
számolom, hogy egy, kettő, három, négy,
megyek körbe, s emelem a lábam.


AMIKOR KITÖRT A TAVASZ

Felkészületlen voltam, amikor
kitört a tavasz.
Hiányzott belőlem a romantikus hangulat,
ezért kitaláltam egy kertet,
amelyben ott vagyunk négyesben,
te, én, a két gyermek,
no meg a kutya és a macska,
az állateledelt elcsenő szarka,

s ahol éldegélünk így-úgy,
miközben tombol a tavasz.


SZERETTEM VOLNA...

Szerettem volna, ha itt maradsz reggel.
Hoztam volna kávét az ágyba,
s amíg te zuhanyzol,
rántottát csinálok és fütyörészek.

Szikrázik kint a nap,
a konyhába akkor süt be éppen.
Még új neked a ház, kutakodsz,
s milyen volt nélkülem, kérded.

Legyintek, inkább hagyjuk.
Olyan lennék, mint régen: éhes,
rántottát csinávolna neked,
és fütyörészek.


AZ ABLAK, AMELYEN ÁTDERENG

Elmentél, de teli a lakás veled.
Vitted volna magaddal nemcsak ruhád,
fogkeféd, de a lakberendezést,
az asztalt, amelyen ettél,
az ágyat, amelyen aludtál,
a kádat, amelyben fürödtél,
no meg mindenekelőtt az ablakot,
amelyen ha bejön a fény,
megtelik veled a lakás.


FELFAL TÉGED, BARÁTOM, SZEGÉNY

Ha kémleled magad, barátom, az költészet – és úgy állsz ott, saját életednél, mint aki valami ismeretlen ok folytán belépett egy idegen szobába, egy idegen papucsba, egy idegen ágyba, nézed magad, amint esetlenül mozogsz az ismeretlen térben, jobb oldal helyett balról van a tükör, a kredenc másfele vándorolt, a virágtartók elszíneződtek, és valami megfoghatatlan illat lengi be a teret, az eper és jázmin között, mintha mindaz, amit eddig megéltél, csak árnyéka lett volna annak, ami most van, most, amikor máshová került minden, és nézed magad, ott állsz a saját életednél, mondhatni kémkedsz magadra, hogyan is történhetett mindez, szaga lett mindennek valahol az eper és a jázmin között, nézed magad, amint gyerekekkel, akik nem a te gyerekeid, játszol egy távoli időben, amely nem a te időd, de az is lehet, hogy csupán átestél egy jövőbe, vagy a múltba, mielőtt még megszülettél, kémleled, mi is lesz-volt a saját életedben, és lassan erőt vesz mindenen a látvány, átterjed az eper és a jázmin megfoghatatlan szaga az üvegfal mögé, beszippant téged az élet, felfal szőröstől-bőröstől, barátom, szegény.


KÖSZÖNJÜK A SEMMIT

Emlékszik rá, mester úr, hogy miket mondott annak idején, amikor bejelentettük a terror bevezetését, azt, hogy ezután jaj a kissé ködös, kissé poszt-, kissé lokális irodalomnak, nem beszélve a jelmondatok megverselésének szokásáról? Azt mondta, mester úr, és most idézném, hogy mi lennénk a magyarság sírásói, s utánunk a vízözön, mert úgy fognak futni innen a fiatalok, mint a nyulak. Hát, mester úr, jelentem, mégsem lenne igaza, merthogy amióta mi felléptünk, összesen ketten vándoroltak ki Magyarországra, ők is szerelemből, de hiányukat pótolják az anyamellre visszatérő zalai székelyek, akik belőlünk szívják az anyatejet, de mi ezt nem bánjuk.
Tudja ön azt, mester úr, hogy mióta elkezdtünk énekelni ebben a különös hangfekvésben, nem dőlt össze a Szent Mihály, és Mátyás sem süllyedt a földbe szégyenében, viszont beszívhatóvá vált a levegő, a madarak többet csicseregnek, és létrejött a szaltószabadság?


.: tartalomjegyzék