ZÉRÓ
A folyosó végén egy hulla feküdt
Az alkalmazottak rendre feljelentették egymást
Egy otthon lakói magukra zártan
Minden a szabályok szerint
Szalonna tészta hús
Szalonna tészta hús
Legtöbbjüket láb nélkül hozzák
Nem bírnak enni az ammóniától
Reszket a kezük
A csavargókra és kötekedőkre a kapus vigyáz
Nem lelik magukat semmiben
A falat támasztják cigarettáznak
Hó jő mondják fájnak a csonkok
Ütőerünket elszorították.
TÉLI SZÁLLÁS
Ez itt a város ülepítője
Állomásokról parkokból jönnek
Összeszedik ki nem akar jönni is
Vagy megtelt a tüdeje vízzel
Naponta ötször osztanak kaját
Alig lopnak a nővérek kedvesek
Kékszeszért bármikor cserélhetsz cigit
A kanálislakók folyton szipognak
Megfürösztenek orvos is jár be
Minden szobába tévét szereltek
A góré hajnalban egy fehér Logánnal
Sietve jön sovány ideges
A farkas szájából menekültünk mind
Mert legvégül aztán már sehol nem kellesz
Valami van itt a levegőben
Hol irgalom nincs ott nem lehetsz bűnös.
A NAGYRÉT UTCÁBAN
A Kaufland mellett laktunk egy roncsban
Egy pasastól vettük tíz liter borért
Hárman voltunk napközben kéregettünk
Kisváros sehonnan nem kergettek el
Olyan is volt hogy nőket szereztünk
A pénzem mindig a zoknimba dugtam
Nem tudtam időben vécére menni
Elfertőződtek lábamon a sebek
Tél volt mínusz húsz mások is jöttek
Meccset néztünk telefonon
Megfértünk velük semmink nem volt már
Nem bírtam járni két lábujjam lefagyott
Nem történt semmi azon a télen
Szaladtunk vakon és dögkútba estünk
Ha loptunk hát loptunk italra kellett
Bírni kellett és kibírni megint.
VEREM
Azt hinnéd itt csak haldoklók vannak
De itt is a pénz a nyers erő az úr
A legtöbb közülünk volt már bezárva
Nem újdonság senkinek semmi
A nők itt is bármire kaphatók
Harminc alatt vagy hatvanon túl
Kijárhatunk de senki nem megy ki
Magányosak az utak üresek
A menhely előtt egy rózsabokor volt
Visszavágták kiölte a fagy
A karbantartó csákánnyal tépte ki
Nincs hová bújni egy farkasveremben.
KŐ
Hány ezer meddő nekifutás kell
Míg elemelkedhetsz lebegve súlytalan
Te kit a föld szült fürösztve sárban
S a közöny ballasztját örökölted
Hány zuhanást kell s bír ki egy ember
Hány félelemtől virrasztó éjszaka
Világítja meg a rejtőző utat
Hány Krisztus Buddha fénye ég el
Hány ránc az arcon szűkült pupilla
Milyen szerek és szesz alkímiája
Érteti meg veled igaz valódat
Az egyszerű vázt a változtathatatlant.
KÖRKÉP
Mögöttünk látható a hegy
Mely síksággá porladt mire megmásztuk
Éltünk ezért hát bemocskolódtunk
Kiirthatatlan útjain a vérnek
Unalomig ismertünk mindent
Megszokta szemünk a születést halált
Egy jelet kerestünk a másik világból
Mely ígéretével tűnt fel különbnek
Jövő és régmúlt azonossága
Tükröződik velünk a hajdanvolt csúcson
Por és hamu csak a kincs melyre leltünk
Összeérő szárain a körnek.
ÖRÖKRE ÍGY
Ott ülsz a lépcsőn Laci kutyáddal
Nem ismer senki
Ki játszik most veled
Jobb a lépcsőháznak homálya
Nagymama is jobb
A mesék is szebbek.