'))+ ''+ (document.layers?'':'

DER SOMMER (d. 9ten März 1840)

Nochist die Zeit des Jahrszusehn, und die Gefilde des SommersstehninihremGlanz

Az eresz mögött éles és fekete

volt az árnyék, dél tájban úgy sütött

a diófa és a két barackfa

lombján keresztül, mintha csíkokból volna

összerakva a fény. Egy drótostót vágta

és hajlítgatta a kertben az új

bádogkéményt egy fabakon, összekanyarította, hegesztő-

pákával odaerősítette, ötven forint lesz, mondta

a nagymamámnak, és büszkén körülnézett. Öntudatosan

nézett. Csillogott a napon a kémény.

Mintha izzott volna. Így múlt el

a nyár. Ekképpen múlik. Lejön rólam,

úgy szárad le, potyog, mint a

vakolat. Az ingem hozzáért a falhoz.

Sustorgott az ég, mint nagy esők

előtt. Hallom, de nem figyelek oda.

Kezd a vaj

rohamosan olvadozni.

DER ISTER

Und Wachstumhörbarist

An harzigenBäumen des Isters.

Délelőttönként lementem a folyóhoz. Csaknem minden

délelőtt. Ha esett, akkor nem. Nyilván

unalomból. Előbb még át kellett biciklizni

Kalászra, a boltba, vagy a tüzelőt

összevágni baltával. Apróra tördelni a gallyakat.

Hátul, a kerítés mellett egy halom

száraz ág, odébb a szemetesgödör, cseresznyefa

a kert sarkában. A bicikliről néha

leesett a lánc. Kerülgettem a pocsolyákat,

Budakalász, igazi falu, nem ilyen szabályos

telepféle, a vegyesboltban vegyülékes szagok, ez

volt reggel. Reggeli program a szomszéd

falu. Út porból, falulakossággal. Elzörgött

egy teherautó, felverte a port, megérkezett

a kenyér, lehetett hallani, hogy az

a kenyeres. Hogy nem a nem

kenyeres, hanem a kenyeres, a tejeskocsin

ugyanis csörömpöltek a kannák. A kenyeret

hozzák, nem tudom, honnan. A városból.

Pomázról. A baromfi csipegeti a csontszáraz

füvet az árokparton, ha nagy ritkán arra

jön egy autó, a tyúkok átrohannak

előtte az út túloldalára. Aztán lebicikliztem

a Dunához. Üldögéltem a homokban, kavicsokat

dobáltam a vízbe. Néha elberregett egy

uszály, olyankor néhányszor végigsimította a homokpartot

a folyó. Csapkodtam magamra a bögölyök

miatt. Unalmas lehetett ott. Bementem a

vízbe, aztán kiültem száradni. Unalmas

messzi a parttól úszkáltam egy ideig,

vagy nem. Vízszag volt. Nem hideg

a Duna, hűvös és tiszta, karnyi

vastag ágakat tesz ki a partra.

Néhány párevezős, kílbótok félmeztelen lányokkal, kiabálnak

egymásnak, messzire elhallatszik. Az egyik szakaszon

egyszer, ahol a meredek homoktöltésről lemásztam

a parthoz, egy katonai sátrat találtam

az öbölben. Üres volt, senki a

közelben, lifegett a ponyva a szélben.

Lebegett a bejárat. A bokorban hagytam

a biciklit, onnan úsztam át a

túlsó partra. Nem mintha ott lett

volna valami. Szúrós gizgaz, rajokban felrepülő

szúnyogok, gyakorlatozó orosz harckocsik lánctalpnyomai a

kiszáradt agyagban. Úsztam a sodrással szemben.

Ilyen dolgokkal egybesodorva. Ezekkel a pillanatokkal

összekapcsolva. Augusztus, sárgára égett, éles levelek,

egy vontatóhajó dudája. Dél körül hazabicikliztem.

Néha leesett a lánc. Ha a

jobboldali pedált hajtottam csak, akkor nem.

VÁLTOZAT

Lehet, hogy amikor

változom, azokat az órákat át szoktam

aludni. Vagy lefelé

fordítva lebegek. Nem tudom, mikor vagyok

őszinte, és mikor

nem, ezt így igazán vagy igaziból

nem tudom megkülönböztetni

vagy osztályozni, vagy mi is volna

itt a helyes

kifejezés, de az igaz szónak mindenképp

benne kell lennie.

ELSZÁNT LEGYEK

Elszánt legyek,

az nem visel meg úgy.

Mást is mondott, elég sokat beszélt,

sokkal többet, mint amennyit szokott.

Hogy mit, arra már nem emlékszem,

vagy nem nagyon.

Emlékszem rá, de nem nagyon.

Valamikülönbségről, többször is

használta ezt a szót, most

úgy tűnik, mintha egy ideig

ugyanazt hajtogatta volna,

különbség, különbség,hogy ne legyen

csönd. Azért, hogy ne legyen csönd.

Aztán abbahagyta. Nem néztem oda.

Hogy hová nézünk, és mi hallható

így a legvégén valaminek?

A hangjára nem emlékszem. Vagyis

emlékszem egy hangra, de hogy

mély volt-e vagy magas,

vagy milyen, már nem tudom.

Kiment az ajtón. Ültem tovább.

A maradék bort megittam. Ennek

tíz éve. Nem csukta be az ajtót.

Este volt. Bámultam ki a résen.