'))+ ''+ (document.layers?'':'

(Sir Francis Walsingham, Erzsébet királynő

mesterkémje most meglapultan látható

egy ódon, mennyezetes franciaágy alatt –

fölötte párnán Leicester grófja fetreng

magányosan ölelgetvén egy árnyat…)

WALSINGHAM

(Halkan mocorg, kémlelget fölfelé.)

    Nos, itt vagyunk. Megint egy balgakínos

    Díszágy alatt… A tetthely változó –

    A Whitehall, Greenwich vagy Richmond Palace!

    De most ez itt a kéjes Párjanincs

    Kastély királyi hálóterme lesz!

    Sir Robert Dudley, Leicester grófja éppen

    Fölöttem nyögdell árva pásztorórán,

    Paplant püföl, dagadt párnát harapdál –

    Epedve vár a kényes, harci kancák

    Szakértő, fő istállómestere,

    S föl-fölnyerít, tajtékzón dobrokol

    Szerelmiben, míg kint eső dobolgat

    Bádogtetőn szomorkás dallamot…

    S a Szűz Királynő késik, újra késik!

    Nekem meg újra hallgatózni kell –

    Nyomós okokból, hogy most mit mível,

    S miket danol, míg várdogál szegény

    Szerelmi csődör s főlovászlegény!

LEICESTER

(Epedten, lágyan énekelni kezd.)

    Virginia, Virginia,

    Szívemnek mért kell érted itt

    Vergődnie, így sírnia

    Szerelme mézes mérgeit?

    Királynőm, kóbor, égi hold

    Az éj palástján horgonyoz!

    Nem tudható, hogy rég mi volt –

    Tán minden álcás kor gonosz?

    Mit ér a hajszás hatalom?

    Csalás a törvény, holt a jog?

    Szépség, igazság – satnya lom?

    Te tündökölsz – s én hol vagyok?

    Tündérkirálynő, holdözön,

    Csillagzó, felhős nyakfodor –

    Ragyogsz, de engem zord közöny

    S a vaksors habja csak sodor.

    Rideg delejjel hold ragyog,

    Pompája csipke, jég, agát –

    Én nem tudom, ki, s hol vagyok,

    Ha nézem csontfehér nyakát.

    Szerelmem űz, Virginia!

    Lelkemnek mért kell érted itt

    Vergődve mind kiinnia

    Szavak szeszélyes mérgeit?

 WALSINGHAM

(Sóhajt, jegyzetelve suttog.)

    „Szavak szeszélyes mérgeit?” Találó!

    De mit kell ebből majd jelentenem

    A Büszke Böskének – s aztán kinek még?

    Talán Brüsszelnek és Hágának is?

    S a pártütő, protestáns franciáknak?

    Hibbant Fülöp hispán királynak is tán?

    És Kobatoffnak, Rettegett Iván cár

    Futárjának s golyóbisfőnökének?

    „Szavak szeszélyes mérgeit?” Nem értem!

    Ha fölfognám, hogy egy közeljövőben

    Ki mérgez meg kit? Hát ez itt a kérdés,

    Mely kínossá tesz hosszú hallgatózást!

A hálóterem ajtaja hirtelen kitárul.

Erzsébet teljes királynői díszben

jő szerelemre – megáll a küszöbön.

Némán áll, nem mozdul, arcase rezzen.

WALSINGHAM

(Fölszisszen, reszket, jegyzetelni sem mer.)

    A Szűz Királynő! Hű megbízatásom

    Eddig tartott… Egérré kell legyek,

    Hogy szétcincáljam minden jegyzetem,

    S farkincámmal jobb lesz szűk lyukba futnom

    Magamnak is – besurranó kalózként,

    Mintsem sivár deszkát vagy száraz ágyat

    Ropogtatnom … Majd nélkülem recseghet

    Itt úgyis minden, mint a régi Glóbusz

    Világ kizökkent, titkos tengelyén!

(Leicester sóhajtoz, Büszke Böske néma,

Walsingham polcegérré változik,

s a súgólyukba surran el. Sötét lesz.)