'))+ ''+ (document.layers?'':'

Kuplé

Belőlem már csak szesz beszél,

vodkát, konyakot zúg a szél,

ami megüt, a guta az,

éltem volna szebben, igaz,

halhatnék most fenségesen,

világfordító tengelyen,

mint Hitler, Sztálin vagy Tito...

Szelíd holtnak ez nem való,

nyugodjék csak kelletlenül,

míg a gyásznép elvetemül,

magára issza önmagát,

s énekli mindörök dalát:

ültettessünk édeni fákat,

amiket az Isten is áld,

s a gyümölcsükből pálinkákat

pároljunk és a bús világ

elnyeri tőlük vigaszát...

Refrén: (a század kórusa,

el ne felejtsétek soha!)

Mámor szülötte, rothadék,

Bálám tétova szamara

se tudta azt, hogy merre néz.

Mondóka

Mese, mese, meskete,

világ segge fekete,

nosza, költő, járj végére,

nyald feketébb feketére!

Ma mindenkinek

Ma mindenkinek van joga,

ki nem él vele, ostoba.

Ma mindenkinek van tere,

ki nem tölti ki, az here.

Ma mindenkinek van szeme,

bolond, aki lát is vele.