'))+ ''+ (document.layers?'':'

SZERELMI DAL

A tavaszi szélről akartam neked mesélni valamit.

Arról a fuvallatról, ami az utcai lámpa pirossárga

fényében kavargatja a nyárfaszöszöket, és én zsongó

fejjel nézem, és nem gondolok semmire.

Arról, hogy ha megállok, erősen figyelek és kicsit megdőlök,

érzem, ahogy a szívverésem ütemesen mozgatja a testem,

előre-hátra, előre-hátra, néha bele is szédülök.

Arról, hogy hazafelé késő délután egy rajnyi seregély

pulzáló mozgását figyeltem a horizonton, ahogyan

alakzatokba rendeződnek, meglazulnak, összecsomósodnak,

lüktetnek, és majdnem frontálisan ütköztem egy kamionnal.

Arról, hogy milyen a porzó földön egy kiskertnyi virág

fölött állni egy nyári hajnalon, hat óra körül, nem

gyomlálni, nem locsolni, nem érzelegni a szépségük felett,

csak zsebre tett kézzel, kocsonyás szemgolyókkal figyelni.

Arról, hogy milyen a hiány biztos, nyugodt csendje,

hogy milyen az, amikor a friss meszelés és körteszag összeér,

hogy milyen lehet tengervizet hányni, hogy szerinted miért

érzek közösséget mentálisan sérült emberekkel.

Arról, hogy miért nem másztunk fel egyetlen magaslesre sem

az erdőszélen, hogy hamarosan jönnek a szúnyogok, amik

széthordják a vérem a világba, hogy nem tudok a bal szememmel

kacsintani, és hogy szerintem vannak csomók az időn.

Arról, hogy miért szép egy összedőlt tanya sírdombját

benövő akácerdő, hogy milyen itt az eső utáni nedves

járdán csillogó lámpafény, hogy milyen az a kifeszített

pillanat, amikor megfordulsz a kezem alatt.

Arról, hogy mennyire szeretem a testhez simuló ruháidat,

hogy a nyaraim azzal telnek, hogy várom a viharokat,

hogy ez az enyhe májusi este pár sör után mennyire reményteli,

zúg a fák lombja, picit borzongok, tudom, hogy olyan,

hogy jövő nincsen, de ezt most kiiktatom, és mindent

megbocsátok magamnak, pedig ez lehetetlen.

SEBES

A pár váll-derékfogással tetszés szerinti ideig forog,

a második ütemben a nő test mellé viszi karját, részéről

a forgás megszűnt; ezt követően a férfi is olyan kargesztust

végez, amely hatálytalanítja a derékfogást. A férfi egy

negyed jobbra fordulásával úgy érkezik, hogy a nő balján

van, közben a nő már elkezdte helyben jobbra forgását.

A férfi most négy elöl haladó lépéssel, illetve ugrással

jobbra félkört ír le. A férfi a félkörrel eltávolodik a nőtől;

a félkör végén egy negyed jobbra fordulással szembe

érkezik a nővel, két lépés távolságra. A férfi a negyedik

ütem végén és az ötödik ütemben közeledik a nőhöz,

egymás felé nyújtják karjukat a páros forgáshoz, majd

az újból ad libitum ismételt páros forgó ütemelőzőjében

ismét váll-derékfogással fogják meg egymást. Később a

férfi bal kézzel a nőnek teste előtt keresztbe nyúló jobb

kezét a nő bal oldalánál fogja, a férfi bal keze érinti a nő

bal övvonalát. A férfi helyben forog.