'))+ ''+ (document.layers?'':'

TAKAR

rám néz és az van a szemében

hogy én még biztos évtizedekig

élni fogok

a tereken éppen lapra szerelik

a karácsonyt

maradt a vállamon a szemöldökéből

néhány szál amiket pár napja tépkedett ki

amíg le nem fújja őket a szél csak

annyit tudnak takarni amennyi belőle hiányzik

kilenc hónap alatt derült ki hogy ugyanaz

a vércsoportunk

végül már imádkozott volna de túl sok

filmet nézett

nem tudta hogy illik

magában vagy hangosan kimondva

VACSORA

Húztál egy képzeletbeli vonalat

a lábaddal és azt mondtad nem

léphetem át.

A radiátor mellett tavasz volt,

de te reszkettél, mert megígérted,

hogy egy télen majd eljössz velem

egy kétezer éve elsüllyedt hajó

roncsaira vacsorázni.

SZOBAFOGSÁG

Kinézett az ajtó keskeny üveglapján,

valami mozgásra számított, családi zajokra,

de csak magát látta a könyvespolcra

támasztott képen.

Este habfürdőt rakott a kádba,

hogy ne kelljen látnia önmagát.

Mintha a túlvilágról kiabált volna, hallotta

anyja hangját: Ha bocsánatot kérsz, kijöhetsz!

CSÖPÖG

Azt képzeltem, hogy egy emeletes ágyon

fekve beszélgetünk, az még belátható távolság,

biztos lehetek benne, hogy hallasz. Magamról

kezdek el beszélni minden mondatban, mégis

veled fejezem be. Te csak hallgatsz, a némaságod

csöpög, mint az infúzió, az ereim pattanásig

feszülnek.

Azt hittem, a halálod azt jelenti, hogy vádolhatom

majd magam, a megbocsátást remélve.