'))+ ''+ (document.layers?'':'

IDEGEN

Tájékozódási pont innen nézve

nem látszik. Egy magasabb szintre kéne

kijutni, elérni egy felülnézeti helyzetbe,

ahonnan áttekinthetővé válhatnak

a terepviszonyok… Iszonyodom

a labirintusban bolyongani, ahol

még csak egy fonáltól sem függök már:

a phone-om bedöglött

– a sok szövegtől? –, különben könnyű

lenne egy  akciócsoportnak

bemérni tartózkodási paramétereim;

feltéve, hogy van még errefelé térerő…

A helyszínt törölték a térképről. Helyesebben:

pirossal jelölték – veszélyzónának nyilvánították.

A turistáknak, akik egy lepusztított világ

impozáns romjait jönnek nagy tömegekben

megcsodálni, azt tanácsolja az útikönyv: semmi szín

alatt el ne szakadj társaidtól, le ne térj a

kijelölt útról, korlátlan bizalommal hagyatkozz

idegenvezetődre!

A legfontosabb pontot szerintem

kihagyták: kire hagyatkozzon idegen

vezetőd?

TIGRIS

Éjszaka egy tigris

telepedett a nyakamra,

de a szomszéd megnyugtatott,

hogy nem harap. Legalábbis

ha nem mozgolódom, biztos nem bánt.

Szóval magamra voltam utalva.

Megpróbáltam szelíden lelökni,

de még közelebb húzódott

és már az ütőerem nyalogatta,

pont ahol a legvadabbul lüktet.

Ekkor már nagyon idegesített,

mert ne mondja nekem senki,

hogy csak mert tejen és cirogatáson

nőtt fel, ez tulajdonképpen egy barátságos macska.

Legyen, aminek lennie kell, gondoltam,

úgyis ez csak egy álom,

és a hátamra fordultam.

Másnap délben, miután kissé kételkedve

vettem tudomásul, hogy még élek,

bekopogtam a szomszédhoz.

A tigris nyitott ajtót, ahogy vártam,

és nyávogott egy édeset, ahogy szokta.