'))+ ''+ (document.layers?'':'

ZÉRÓ

A folyosó végén egy hulla feküdt
Az alkalmazottak rendre feljelentették egymást
Egy otthon lakói magukra zártan
Minden a szabályok szerint

Szalonna tészta hús
Szalonna tészta hús
Legtöbbjüket láb nélkül hozzák
Nem bírnak enni az ammóniától
Reszket a kezük

A csavargókra és kötekedőkre a kapus vigyáz
Nem lelik magukat semmiben
A falat támasztják cigarettáznak

Hó jő mondják fájnak a csonkok
Ütőerünket elszorították.

TÉLI SZÁLLÁS   

Ez itt a város ülepítője
Állomásokról parkokból jönnek
Összeszedik ki nem akar jönni is
Vagy megtelt a tüdeje vízzel

Naponta ötször osztanak kaját
Alig lopnak a nővérek kedvesek
Kékszeszért bármikor cserélhetsz cigit
A kanálislakók folyton szipognak

Megfürösztenek orvos is jár be
Minden szobába tévét szereltek
A góré hajnalban egy fehér Logánnal
Sietve jön sovány ideges

A farkas szájából menekültünk mind
Mert legvégül aztán már sehol nem kellesz
Valami van itt a levegőben
Hol irgalom nincs ott nem lehetsz bűnös. 

A NAGYRÉT UTCÁBAN

A Kaufland mellett laktunk egy roncsban
Egy pasastól vettük tíz liter borért
Hárman voltunk napközben kéregettünk
Kisváros sehonnan nem kergettek el

Olyan is volt hogy nőket szereztünk
A pénzem mindig a zoknimba dugtam
Nem tudtam időben vécére menni
Elfertőződtek lábamon a sebek 

Tél volt mínusz húsz mások is jöttek
Meccset néztünk telefonon
Megfértünk velük semmink nem volt már
Nem bírtam járni két lábujjam lefagyott

Nem történt semmi  azon a télen
Szaladtunk vakon és dögkútba estünk
Ha loptunk hát loptunk italra kellett
Bírni kellett és kibírni megint.

VEREM

Azt hinnéd itt csak haldoklók vannak
De itt is a pénz a nyers erő az úr
A legtöbb közülünk volt már bezárva
Nem újdonság senkinek semmi

A nők itt is bármire kaphatók
Harminc alatt vagy hatvanon túl
Kijárhatunk de senki nem megy ki
Magányosak az utak üresek

A menhely előtt egy rózsabokor volt
Visszavágták  kiölte a fagy
A karbantartó csákánnyal tépte ki
Nincs hová bújni egy farkasveremben.   

KŐ

Hány ezer meddő nekifutás kell
Míg elemelkedhetsz lebegve súlytalan
Te kit a föld szült fürösztve sárban
S a közöny ballasztját örökölted

Hány zuhanást kell s bír ki egy ember
Hány félelemtől virrasztó éjszaka
Világítja meg a rejtőző utat
Hány Krisztus Buddha fénye ég el

Hány ránc az arcon szűkült pupilla
Milyen szerek és szesz alkímiája
Érteti meg veled igaz valódat
Az egyszerű vázt a változtathatatlant.

KÖRKÉP

Mögöttünk látható a hegy
Mely síksággá porladt mire megmásztuk
Éltünk ezért hát bemocskolódtunk
Kiirthatatlan útjain a vérnek

Unalomig ismertünk mindent
Megszokta szemünk a születést halált
Egy jelet kerestünk a másik világból
Mely ígéretével tűnt fel különbnek

Jövő és régmúlt azonossága
Tükröződik velünk a hajdanvolt csúcson
Por és hamu csak a kincs melyre leltünk
Összeérő  szárain a körnek.

 ÖRÖKRE ÍGY

Ott ülsz a lépcsőn Laci kutyáddal
Nem ismer senki
Ki játszik most veled

Jobb a lépcsőháznak homálya
Nagymama is jobb
A mesék is szebbek.