'))+ ''+ (document.layers?'':'

PATYOLAT ZÓNA

Még egy mosogatás a repülést

Siettetve, és mindjárt elhiszem,

Hogy dac. Persze nem, csak a fellazult

Bőr kevésbé veszi igénybe a

Kézipoggyász finom megmunkálású

Fogantyúját. Hogy neked igazán

Itt kell hagynod ezt a pirított hagyma

Klímát, mondod, és a kiskanalat

Is úgy dobod félre, mint a dugót

Láncánál fogva a kádból az úri,

Zokniban sütkérezős lábfejeddel – 

Ott is az ér látszik a hab alatt.

Megfordulsz és megigazítasz egy

Gombot az ingemen, mert mégsem hagyhatsz

Hátra magad után olyan fiút,

Aki büszke a csupasz mellkasára.

És ahogy egy vizes, még forró ujjal

Hozzám érsz, kiszalad belőlem a vér,

Te pedig a csapot is folyni hagyva

Zárod rám az ajtót, mint amikor

Egy halfeldolgozó üzemben, épp

Váltóműszak előtt, véletlenül

Megfőzték a kollégájukat a

Meccsre sietők, majd beindították

A fertőtlenítő hőkezelést.

MOCSKOS BOLDOGSÁG

Tőled tanultam kéretni magam,

Hogy körbeárkoljam vargabetűkkel

Az eredeti, igazabb szándékot,

Azt a még kompromisszummenteset,

És kiemelkedjen talpad nyomára

A pázsitos sáv, a közös talaj.

Mintha otthon egy ilyen tisztítótánc

Kimoshatna az erkölcstelenségből.

Túl sok idő az ornamentikára,

És egyre fogyunk a díszek alatt.

Csókolózni járunk a templomokba.

Ahol tüzet fogunk, az istenünk

Is ott lesz (eddig ennyi sem jutott).

Lubickolunk az itt felejtettségben,

Mint az orgonista, aki az ostya

Óta halott, és ráfejelt egy tercre –

Hosszan kitartott hang, taps, parola

A miséztető atyával, de szép volt

Ez a mai, ugye? Mocskos boldogság.

KETTŐS HONFOGLALÁS

Beletokosodsz egy határhelyzetbe:

Most, hogy itt vagy, tisztán látszik, miként

Bántak veled ott. Fésülgettek, aztán

Mártogattak, önzőségre neveltek,

Vagyis átneveltek, és hagytad ezt.

Hogy most itt vagy, az összes ismerős

Szemnek szégyenére válsz. Vizslavirtus,

Hirtelen jött kulturális kibicség,

Felhúzott orr, mert mégsem jó, hogy a

Merevített gallér és dupla windsor

Alól kilóg a füstös putriszag –

Üveget szedsz magadra, vékonyat,

Keretet bükkből és kilincset is,

Fényforrást már nem, azt ki értené?

Mikor szóba kerülsz (és szóba fogsz),

A generációdnak követendő,

A maradéknak intő példa vagy,

Kettő közt a jelentésbeli űr,

Bár ennyit értenek mind: hazajött.

Olyan vagy otthon, mint a vonatablak

Mögötti fácán: lényedhez tartoznak

A rád mutató, vajas ujjak is.

S biztos lesz benned, de csak kirakatból,

Bűnbánat; hiszen mit szégyelljen az,

Akinek a nevét még épp időben

Felveszi egy partizánmozgalom?